Szemészeti Szakrendelő

20181218 kedd

Mire 8-kor kikászálódtam az ágyból.  

Áron szobájából csak a rendelenség tátongott.

Még tettem egy utolsó kisérletet, hogy megtaláljam a beutalómat és a látótér leletet, amire szükség lenne a Bártfai utcai szakrendelőben, de ahogyan tegnap és tegnapelőtt sem, úgy ma sem sikerült megtalálnom.

Gondoltam, hogy még elég időm van, elmegyek előbb a Fehérvári úti SzTK szemészetre és megkérem a doktornőt, nyomtassa ki mégegyszer, mert amit először adott, azt elszórtam valahol.

Az ötlet jónak tűnt, de amikor beültem az autóba, az anyósülésen kotorászva megtaláltam a beutalót.

Hiába, „az anyag nem vész el, csak nem tudom, hogy hová tettem.”

Ettól rögtön időmilliomos lettem és még arra is lett időm, hogy egy útba eső kis boltban vegyek egy szendvicset és megigyak hozzá egy kávét. A szendvics és a kávé nem volt finom, de legalább jó drága volt.

A Bártfai utcai szemészeti szakrendelőbe jóval a korábban kapott 9:20-as időpont előtt érkeztem, de a sok várakozó miatt csak három óra múlva kerültem sorra. Szerencsére vittem magammal olvasnivalót

A főorvosnőnek sem tetszettek a leleteim és a javaslatával visszairányított a Bencze Marietta doktornőhöz.

Utána még felmentem Évához és ott végre ittam egy finom kávét.

Hazajövet először próbáltam egy kicsit rendbeszedni a konyhát, majd ebéd gyanánt megmelegítettem egy adag csirkelevest.

Zsolti lemondta a mai matek órát.

Áron azzal a hírrel ért 4 órakor haza, hogy az olasz dolgozata szerinte jól sikerült.

Betettem a mosógépbe a farmerem és néhány fehérneműmet. Áront is sikerült rávennem, hogy a szennyes ruháit pakolja be és indítsa el a mosógépet.

Vacsorára különfélét ettünk. Áron a szezámmagos amerikai mézescsirkét, én pedig a zöldséges csirkeleves másik felét melegítettem meg.

Még este kiteregettem a kimosott tuhákat.

Emőkével megbeszéltem, hogy a Várkonyi féle telekvásárlás megbeszélését vagy szerda estére vagy péntek délelőttre próbálom megszervezni.