2014. november 23., vasárnap

A fűtés biztonsága

Éjjel felébredtem és nem tudtam ellenállni a gondolatnak, hogy az időtől függetlenül kimenjek az istállóba egy tál kocsonyáért. Meg se mertem nézni, hogy mennyi az idő, csak mentem, terítettem, tálaltam és zabáltam. Szégyellem, hogy ennyire alább hagyott az akaraterő. A kocsonya Ísteni volt.

Emiatt azután későn keltem. Reggelire Áron bundás kenyret kért én meg csak úgy csipegettem. Utána a két szelet sütőtököt ettük, amit tegnap a Gabikáéknál kaptunk. A kefir nem sikerült olyan finomra mint szokott.

Hogy ne legyen minden rendben, a mosogatógép rosszalkodik. Majdnem minden bögre alján hagy egy kis szennyeződést. Megpróbáltam egy kicsit a belső terét kitisztítani és tettem bele lágyító sót is, majd újra elindítottam a tegnapi mosogatást.

A másik meghibásodás, hogy a mosogató tál alatti kis villanybojler
 beszart. Megpróbáltam hosszabbítóval egy másik dugaljról adni neki áramot, de akkor sem indult be. Ennek a kiszerelése egy nagyobb lélegzetű munka, de az is lehet, hogy még ma veszek egy nagy lélegzetet és nekikezdek.


Megnézve az oda-vissza játszó villanyóra állását, örömmel konstatáltam, hogy amióta néha az elektromos kazánnal megy a fűtés, azóta csökken a többlet termelés és javul az egyensúly.

Felhívtuk Nóra nagyit, hogy hazafele menet neki is vinnénk a kocsonyából. Nagyon örült neki, mert mint mondta, már napok óta vágyik egy tál kocsonyára.

Elzártam a konyhai mosogató alatti csapot és kiszereltem a kis bojlert. Kiöntöttem belőle a vizet, hogy 10 kg-mal könnyebb legyen.A hátsó kitört rögzítő fülre applikáltam egy protézist, amit kétkomponenses műgyantával és hat csavarral rögzítettem, hogy elmenjen a kedve az újabb kitöréstől. Utána szétszedtem, hogy kivehessem belőle a tönkrement fűtőbetétet, de a kiszerelése nem ment. Gondoltam ezt majd a szerviz kiszereli.


Gáboréknak is vittünk át két tányérral a kocsonyából. Először azt hittem, hogy Gábornál van a Conrad wifi erősítő, amit a jövő héten kellene visszavinni, de azután Áron arról győzködött, hogy azt az istálló padlására telepítettük.

Közben megkonzultáltuk a szőlőtelepítés rejtelmeit. Ha a jövő héten vennénk két tő csaszlát, akkor az már három év múlva termőre fordulna.

Visszatérve rögtön felmásztunk az istálló padlására, de a wifi erősítőnek nyoma veszett. Még a bélyegező szobában tettünk egy új kutakodó kőrt, de eredménytelenül.

Gábor hívott telefonon, hogy a kerti rendrakás közben egy tő szőlő feleslegessé vált, ha átmegyünk érte, akkor azt még ma elültethetjük. Áron azonnal elindult érte, ketten kiástunk egy nagy gödröt és egy óra múlva már el volt ültetve a kert első szőlő töve. Az igaz, hogy elfelejtettem azonnal meglocsolni, de mind a ketten nagyon büszkék voltunk a teljesítményünkre. Ebédre megsütöttem a fritőzben egy nagy adag csicsókát. Finom volt. Ilyet aleddig még soha nem ettünk.

Induláskor még felhívtam Büti Ágit, hogy most indulunk és Kiskunlacházán odaadnám neki a takarítási pénzt.

Nóra nagyinak is telefonáltunk, hogy vinnénk fel neki egy tányér kocsonyát. Ettől teljesen el volt ragadtatva, mert imádja a kocsonyát, de csak saját magának nem áll neki készíteni. Áron be is pötyögte az IGO-ba a címet, de az egyik elágazásnál elvétettem a kijáratot és egy kicsit eltévedtünk, ami azért volt nagy baj, mert Lacival is időre megbeszéltük, hogy a Maros utcában fogjuk átadni a nekik hozott akkutöltőt és az ő kocsonyájukat.

Nagyi nagyon örült a jöttünknek, de sajnos csak 1/4 8-ig maradhattunk, mert Áronnak 8-kor az ágyban a helye.

Emőkének is vittünk a kocsonyából és megmutattuk, hogy Mannát épségben hazahoztuk, de azért éjszakára Áronnál maradt.

Este magam is beküldtem egy nagy tányér kocsonyát. Természetesen előtte egy citromos vodka és utána egy üveg Kozel sör.


Otthon még néztem egy kicsit a Forma1-et, azután én is lefeküdtem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése