hasi ultrahang

Tegnap este szerencsére  hamar elnyomott az álom (és az egy kupica unicum), de éjjel egy óra felé felébredtem és onnan se előre, se hátra, nem tudtam elaludni. Egyfolytában azon agyaltam, hogy mit csinálok Áronnal rosszul.

Azon is izgultam éjszaka, hogy ha mégis sikerül elaludni, vajon felébredek-e időben, hogy el ne késsek a vizsgálatról.

Áron reggel 3/4 7-kor ébren talált és kért, hogy ne haragudjak a tegnap este történtekért.

Ahelyett, hogy reggeliztem volna (a doktornő ugyanis megkért, hogy éhgyomorral jelenjek meg a vizsgálaton) megfürödtem és 8:30-kor már az autóban ültem. A hülye fejemmel nem vittem magammal esernyőt, így amíg a parkolóból kórházba értem sikerült bőrig áznom. A ParkolóÓra alkalmazás a kütyün kifogástalanul működött, csak az "Adatkapcsolat"-ot (mobil Internet) be kellett kapcsolnom előtte.

A doktornő azonnal fogadott, hogy megnézné a lábamat. Bevitt az egyik vizsgálóba és megnézte, hogyan javul a trombózisos lábam. Egy kedves nővérrel levetetett megint egy kis adag vért és
azt leküldte STATO a laborba. A búcsúzásnál közölte, hogy a korábbi vérvétel labor eredményei alapján a sincumar-t a napi 1-ről 1, 2, 1, 2....-re kellett emelnem. A mostani vérvétel eredményéről pedig, majd telefonon tájékoztat.

Onnan a Kútvölgyibe kellett mennem. Hamarosan megtaláltam Dr. Sperlagh Melinda doktornőt, akihez Balázs Gyuri delegált. Elkövettem azt a hibát, hogy elfelejtettem beutalót vinni, de a doktornő megoldotta a problémát, felvett mintha családtagja lennék. Annyi megjegyzést tett, hogy ha le kellene rajzolnia a családfáját, azt már nem tudná megtenni, mert már annyi embert vett a nevére.

Csinált egy nagyon alapos hasi ultrahang vizsgálatot, ami majdnem egy órát tartott. Megnyugtató, hogy nem talált semmi olyan eltérést, ami ijedtségre adna  okot.