Szülinapi buli

Nagy nap ez a mai. Ma tartjuk Áron 13. szülinapját. Már egy hete csak ekörül forog az agyam és mindent ehhez igazítva teszek. Még az ágyban bekapcsoltam a dömsödi fűtést. Nyolckor felkeltem és reggeli után kilenckor már indultam az 5 literes konyhai elektromos vízmelegítőért. 10-re volt megbeszélve a Batthyány téri HÉV megállónál a találkozó, de a HÉV-vel volt valamilyen probléma és így csak 1/2 11-re ért oda az eladó. Hazafele elkezdtem a CBA-ban az estéhez szükséges dolgok bevásárlását. Vettem sonkát, paprikás paprikás szalámit, sajtot és chips-et és szeletelt kenyeret a pirítóba. Itthon egy kis tejföllel, túróval és apró sült szalonna darabokkal feljavítottam és megettem a tegnapelőtti tészta maradékát, de Emőke is hozott át a nyugger kajából. Áron nem sokkal 1/2 3 után ért haza a suliból. Együtt mentünk le a CBA-ba, mondván, több szem többet lát, hogy miket vásároljunk még a bulihoz. Főleg szörpöt, ásványvizet és egyéb üdítőket vettünk. Áron beugrott a fürdőkádba én pedig megborotválkoztam és átöltöztem ünneplőbe. A szendvicseket közösen készítettük, majd átalakítottuk a konyhát 8 személyesre. Áron még Emőkével is lement a CBA-ba. 1/2 5-re megérkezett Nóra nagyi és nem sokkal később megjött Áron is. Nagyinak nagyon tetszett a tisztaság, a rend és a nagy terülj-terülj asztalka. Egy vodkával kezdett és reklamált, hogy hol vannak a vendégek. Áron átment Emőkéért, én pedig Iliért. Kezdődhetett a nagy kajálás. Egy idő után fel kellett töltenem az utánpótlás készleteket, mert a fiúk, mint akik egy hete nem ettek. A legnagyobb sikere a mustáros, kapros füstölt lazacnak volt pirítóson. Ebből mindenki többször repetázott. Olyan sűrűn érkeztek a rendelések, hogy nekem csak munka közben volt alkalmam ebből-abból csipegetni, pedig Emőkét is befogtam a szendvicsek készítésébe. Következett az este fénypontja, a gyertya gyújtás és a dió torta. diótortától mindenki el volt ájulva. Ezt már csak az ajándékok átadása tetőzte. Nagy volt az öröm, a boldogság. Áron megkapta az új 140 cm-es sílécet, az apa régebbi digitális fényképezőgépét, aminek azért örült különösen, a jövő szombaton a sulival megy Bécsbe. Azt mondta, hogy annak külön örül, hogy a síléc elől kerek és nem hegyes. (bevallom, hogy már majdnem negyven éve síelek, de arról fogalmam sincs, miért jó, ha a léc eleje lekerekített és nem hegyes.) Ili és Nóra nagyi viszonylag korán hagyták el a terepet. A fiúk bementek Áron szobájába és felavatták az újólag kapott társasjátékot. Emőke is ment velük, de egy rövid idő múlva feladta. Elpakoltam a konyhában a buli romjait, hogy amikor vasárnap este megjövünk Dömsödről, akkor már egy tiszta rendezett konyha fogadjon. Nyolc órakor berekesztettem a szeánszot, mert Áron határozott kérése az volt, hogy még ma este induljunk el Dömsödre. Mannát betettük a hordozókájába és 8:07-kor már az autóban ültünk. Kilenckor elértük Dömsöd határát. Igaz, a forgalom is gyér volt és nem álltunk meg sehol. Kint 0 fok volt, a házban pedig 15,5. Átváltottam a gázkazánra és mire ágyba kerültünk, már jó meleg volt.