A piacon elkövettük azt a hibát, hogy nem vettünk tojást, mert Áron azt mondta, hogy biztosan van még otthon.
Megnéztem, hogy mi a hibája a riasztónak a huzikában, de nem jutottam vele előbbre, mert a programozásához szükség lenne a Kezelési Utasítására, de azt sehol nem találtam.
Beáztattam egy adag bélyeget.
Szerencsére eszembe jutott, hogy a huzikában még nincs leeresztve a víz. Nem is halogattam tovább, kicsavartam a négy leeresztő csapot és a tartály alján kihúztam a leeresztő dugót. Ilyenkor nagyon figyelni kell arra, hogy mind a konyhai, mind a fürdőszobai csapok is nyitva legyenek.
A legfontosabb feladat, hogy időben el kell kezdenem a diótörést, ha azt akarom, hogy Áron szülinapjára diótorta is készüljön.
Még ma is a körömpörkölt volt az ebéd.
Délután a hónom alá csaptam a wifi repeteart és megnéztem, hogy Gáborék vajon itt vannak-e Dömsödön, vagy megrettentek a hirtelen lehűlt időtől és Budapesten maradtak. A telek és a ház zárva volt.
Gabikánál tett látogatás során megoldottuk, hogy ezentúl tudjon PayPal-lal is fizetni és átadtam neki az új fehér táltost. Egy kávé mellett megbeszéltük a belpolitikai helyzetet a tervezett Internet adóval egyetemben. Gabika kérdezte ugyan, hogy Möci nem fog-e neheztelni, amiért olyan sokáig vagyok náluk, de én nem említettem, hogy Möci nincs itt, sőt már nincs is. Nem tudom, hogy mikor leszek már képes arra, hogy ország-világ előtt kinyilvánítsam: vége. Legfőképpen az aggaszt, hogy még Áron is csak felszínesen látja, hogy Möci nincs velünk. Ennek persze az az oka, hogy Möciről senkinek nem ejtek egy rossz szót, sem Áron előtt, se a háta mögött.
Vacsorára csak hideg kaja, finom kárpát kenyér és disznósajt volt citromos mézes teával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése