Carmen

Sajnos lumbacho szerű derékfájással ébredtem. Felkelés és reggeli után nem is mertem mást tenni, mint felöltözve ugyan, de a padlón feküdni és olvasgatni. Ahhoz, hogy pénteken itt születésnapi buli legyen, mindenképpen hozzá kellett kezdeni a rend csináláshoz. Egy órán belül már határozottan lett látszatja a munkának. Közben az Internet hibát bejelentettem Invitelnek és kértem, hogy ha a hiba javítása igényli, hogy bejöjjenek a lakásba, akkor azt este hatig tegyék, mert kb. akkor kell elindulnunk a színházba. Betettem Áron 130-as sílécét az autóba és elvittem Zentai úr sportszer üzletébe, azzal a szándékkal, hogy a szülinapra kicseréltessem egy 140-esre, ami jobban megfelel Áron jelenlegi testmagasságának és sítudásának. A Zentainál a csillagászati árak azonban teljesen lelomboztak. a Csere esetén még a használt lécek is 15-25.000.- forintba kerülnek. Így az a valószínű, hogy azt is majd a neten kell megoldanom. Nagyon zavart, hogy a lépcsőházban az újólag felszerelt postaládák mellett a régi rögzítő furatokat, tipliket egyidejűleg nem távolították el, illetve a furatokat nem tüntették el. Vittem le bekevert gipszet és semmi perc alatt elvégeztem a munkát. Közben magamban morogtam. Lementem a kis kínaiba ebédelni és hoztam fel Áronnak amerikai mézes csirkét. Négy óra egy percre én is hazaértem. Kezdődött a gyerek német óra. Nem voltam megelégedve a fiúk teljesítményével és főleg azért voltam pipa, hogy a múlt kedden feladott házi feladatukat sem végezték el. Áron lement Mannáért. Utána megettük a sült vékony tésztára tálalt mézes csirkét. Gyors fürdés, borotválkozás és általános készülődés, hogy legkésőbb hatkor Emőkével együtt el tudjunk indulni. Szóltam a Pista bácsinak, hogy ha jönnek a Telekom-tól a műszerészek, kísérje be őket a lakásba, mert mi elmegyünk a színházba. Kényelmesen 8-as busszal és a 4-es Metróval, időben érkeztünk az Erkelbe. A Carmen előadás szép volt és nem csak látványban, de zeneileg is nagyon gazdag volt az Erkelben és azt éreztette velem, hogy Áron már elég érett arra, hogy alkalmanként elvigyem az operába vagy akár a Zeneakadémiára, esetleg a MüPá-ba. Emőkét nem sikerült ugyan felfedeznünk a színpadon, de gondolatban büszkék voltunk rá, hogy ő is ott van. Éppen a két felvonás közötti szünet volt, amikor Laciék csak azért hívtak a mobilon, hogy közöljék, a kocsonya nagyon finom volt. Sajnos nagyon későn, 3/4 11-kor érkeztünk haza. Áront azonnal ágyba parancsoltam. Én még bevágtam egy kupica vodkát és az utolsó tányér kocsonyát, majd lefekvés.