2015. február 3., kedd

Nagyi nem hallja a telefon csörgését

Olyan mélyen aludtam, hogy nem is hallottam, amikor Áron elindult az iskolába.

Nekem 9-kor volt jelenésem Berencsi doktornőnél. Majdnem időben indultam és csak néhány percet késtem. Pikk-pakk lezavarta a vérvételt és kérte, hogy az eredményért holnap 9-12 között hívjam fel.

Nóra nagyit hívtam, hogy felmenjek hozzá, csupán megkérdezni, hogy hogy van, de nem vette fel a telefont. Miután ez többször megismétlődött és a végén sikerült vele beszélnem, kérdeztem, hogy merre járt. Mondta, hogy semerre, mert otthon volt. Nyilván nem hallotta meg a telefon csörgést.

Hazaérve bekaptam egy kiadós reggelit. Itthon rendeztem a soraimat.

A megbeszélésünk alapján megjött Schmid Ildikó és megpróbálta a biztosítási szerződéseimet úgy átdolgozni, hogy azokkal jobban járjak. Azt gondolom, hogy első nekifutásra ez nem sikerült, viszont én eladtam neki egy vadi új LEGOO Lead3-as kütyüt.

Áron korán jött meg az iskolából, felkapta a 2000.- forintot és rögtön szaladt tovább a zongora órára.

Ilinek felvittem a nálam maradt kosarát, benne a vöröshagyma tartozásunkkal és egy 10 W-os LED lámpát.

Áron farkas éhesen jött haza a zongora óráról. Megmelegítettem egy nagy adag köröm pörköltöt, amit a mélyhűtőben találtam és azt ettük meg kenyérrel és kovászos uborkával.

Próbáltam leülni, hogy megnézzem a Conspirator-t, amit kihoztam a könyvtárból és holnap kellene visszavinnem, de a blog bejegyzések pótlása miatt erre nem volt időm.


Mindent összevetve úgy érzem, hogy nagy lábon élünk, ami azt jelenti, hogy sok a bevételünk és sok a kiadásunk. Addig ebből nem lesz baj, amíg nem megy át értelmetlen pazarlásba és a mérleg nyelve is a közepe környékén van.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése