Mi már megreggeliztünk, amikor
Judit és Levente, hoztak át egy pár cuccot, hogy azt még tegyük be a huzikába.
Lekötöttük a hosszú hálózati kábelt és azt is betettük.
Még délelőtt sikerült a huzikát
kitelepítenünk az utcára. Ági, Judit, Áron és Levente is segített a movernek a
kitelepítésben. Áginak átadtuk a kulcsokat.
Végre elindultunk. Még Dömsödön
megálltunk a benzinkútnál, hogy huzika baloldali kerekébe fújjunk egy kis
levegőt. A Dunaújvárosi hídon még nem volt semmi probléma, de amikor a nagy
völgyhídon mentünk keresztül, akkor a huzika elkezdett félelmetesen lóbálódzni.
Hamar rájöttem, hogy a fő probléma az volt, hogy a megengedett 80 km/óra
sebességet lényegesen átléptük.
A kütyüt alig tudtuk használni,
mert sehogy nem akart töltődni.
Mire megérkeztünk az István
Fogadóba (Sormás), addigra már majd mindenki éhen akart halni. Beálltunk az
általunk megszokott parkolóba és még elmentünk a közeli mesterséges tóhoz
gyönyörködni. Áron és Levi még meg is mártóztak.
Az étteremben megbeszéltem a
pincérrel, hogy mi majd itt alszunk a hátsó parkolóban és majd reggel is
idejövünk reggelizni. A fiúk és Judit különféle pizzákat rendeltek, én padig
egy harcsa paprikást, ami felejthetetlen jóízű volt, de egy kicsit még a
pizzába is be tudtam segíteni. Kaja után megint mentünk a tóhoz, azután
eltettük magunkat holnapra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése