Már ötkor felébredtem. Kicsit
körülnéztem a neten, hogy mi a helyzet a Román tengerparti kempingekkel. Maga a
kemping szegényesebb, mint a Horvátországi. Az ára olcsóbb, de 600 km helyett
1000 km és az útiköltség kétszer 100 € helyett kétszer 200 €.
Tudtam, hogy ma nehéz napom lesz.
Készítettem magamnak egy sovány reggelit. Se sült szalonna, se tojás, csak két
kisebb zsíros kenyér és egy fél bögre kávé. Nagyinak viszek a mélyhűtőből egy
zöldséges csirkelevest, biztosan nagyon fog örülni neki.
Mannát beengedtem, adtam neki kaját,
ami után elhatározta, hogy ő újra kimegy, nem tudva, hogy én most felmegyek
Budapestre és csak késő este jövök vissza.
A saját autómmal vitettem ki magam
a buszmegállóhoz, amit ott be is zártam és felszálltam az első buszra. Ilyen
korán még sose indultam innen Budapestre. A buszon végig olvastam, majd M3 és
M2, nem sokkal 8 után már a nagyinál voltam.
A kapucsengőre csak annyit mondott
a telefonba, hogy: „Ne ijedj meg, ha meglátsz.” Ettől persze teljesen
megijedtem és nem is alaptalanul. Egy kész égési sérüléssel fogadott az arcán
és a kért karján. Nagyon nehezen dolgoztam fel a látványt. Én rögtön felhívtam
az ügyeletet. Amikor elmondtam a látványt, ők is megijedtek és azt mondták,
hogy indulnak. Nagyi közben nagy darabokban szedte le az arcáról a
megvastagodott bőrt, de ezt erélyesen megtiltottam. A telefonba hiába
kérdeztem, hogy mit vigyek, azt mondta nem kell semmi, minden van. Amikor
odaértem körülnéztem és benéztem a hűtőbe, természetesen üres volt. Készítettem
két kávét, amihez nem volt egy kávéskanálnyi tej sem.
Az orvosokra várva, leszaladtam
némi kajáért a közeli Spar-ba.
Két orvos jött. Először ők is megdöbbentek a
látványtól és megállapították, hogy ez a „Sarok bőrkeményedést megszüntető
krém” az arcon egy fél öngyilkosság és az erős allergének égési sebeket
okoztak. Azonnal adtak néhány injekciót és bekötöttek egy infúziót, majd hívtak
egy sürgősségi mentőt.
A mentők Nóra nagyit bevitték a
Bőrgyógyászati Klinikára, nekem meg át kellett mennem a Berencsi Anikó
doktornőhöz.
A doktornő levett egy kis vért a
vizsgálathoz és azt kérte, hogy délután hívjam fel.
Hazafele megpróbáltam elintézni a
huzika zöldkártyáját az Uniqa biztosító kihelyezett megbízottjánál, de annak
ellenére zárva volt, hogy a kiírt nyitvatartási időben mentem.
Beugrottam a CBA-ba és vettem egy
üveg Unikumot, csak hogy felváltsam a 10.000- est, mert Katikának tartoztam
1000.- forinttal.
Otthon kétségbe voltam esve attól
a kuplerájtól, amit Áron a lakásban hagyott, mielőtt elindult Csopakra.
Áthívtam
Emőkét és miközben unikumoztam megtárgyaltunk néhány fontos dolgot: Nóra
nagyi, Áron, a Dömsödi ház stb.
Délután
még bejelentkeztem Somlai doktor úrhoz, hogy írjon nekem két receptet az
elfogyott gyógyszerekről, hogy ne az Adrián derüljön ki a hiány.
Már
majdnem este hét óra lett mire elindultam a buszpályaudvarra. Ott a 20:15-ös
|
Áporka, Dömsöd buszt értem el és ¼
10 lett mire beléptem a kapun. Manna nagy „Hol voltál ennyi ideig” nyávogással fogadott.
Finom macskakajával próbáltam
kiengesztelni azután a nehéz nap után én is bezuhantam az ágyba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése