2016. július 19., kedd

Nagyi bekente magát valamilyen kenőccsel


Már ötkor felébredtem. Kicsit körülnéztem a neten, hogy mi a helyzet a Román tengerparti kempingekkel. Maga a kemping szegényesebb, mint a Horvátországi. Az ára olcsóbb, de 600 km helyett 1000 km és az útiköltség kétszer 100 € helyett kétszer 200 €.

Tudtam, hogy ma nehéz napom lesz. Készítettem magamnak egy sovány reggelit. Se sült szalonna, se tojás, csak két kisebb zsíros kenyér és egy fél bögre kávé. Nagyinak viszek a mélyhűtőből egy zöldséges csirkelevest, biztosan nagyon fog örülni neki.

Mannát beengedtem, adtam neki kaját, ami után elhatározta, hogy ő újra kimegy, nem tudva, hogy én most felmegyek Budapestre és csak késő este jövök vissza.

A saját autómmal vitettem ki magam a buszmegállóhoz, amit ott be is zártam és felszálltam az első buszra. Ilyen korán még sose indultam innen Budapestre. A buszon végig olvastam, majd M3 és M2, nem sokkal 8 után már a nagyinál voltam.

A kapucsengőre csak annyit mondott a telefonba, hogy: „Ne ijedj meg, ha meglátsz.” Ettől persze teljesen megijedtem és nem is alaptalanul. Egy kész égési sérüléssel fogadott az arcán és a kért karján. Nagyon nehezen dolgoztam fel a látványt. Én rögtön felhívtam az ügyeletet. Amikor elmondtam a látványt, ők is megijedtek és azt mondták, hogy indulnak. Nagyi közben nagy darabokban szedte le az arcáról a megvastagodott bőrt, de ezt erélyesen megtiltottam. A telefonba hiába kérdeztem, hogy mit vigyek, azt mondta nem kell semmi, minden van. Amikor odaértem körülnéztem és benéztem a hűtőbe, természetesen üres volt. Készítettem két kávét, amihez nem volt egy kávéskanálnyi tej sem.

Az orvosokra várva, leszaladtam némi kajáért a közeli Spar-ba.

 Két orvos jött. Először ők is megdöbbentek a látványtól és megállapították, hogy ez a „Sarok bőrkeményedést megszüntető krém” az arcon egy fél öngyilkosság és az erős allergének égési sebeket okoztak. Azonnal adtak néhány injekciót és bekötöttek egy infúziót, majd hívtak egy sürgősségi mentőt.

A mentők Nóra nagyit bevitték a Bőrgyógyászati Klinikára, nekem meg át kellett mennem a Berencsi Anikó doktornőhöz.

A doktornő levett egy kis vért a vizsgálathoz és azt kérte, hogy délután hívjam fel.

Hazafele megpróbáltam elintézni a huzika zöldkártyáját az Uniqa biztosító kihelyezett megbízottjánál, de annak ellenére zárva volt, hogy a kiírt nyitvatartási időben mentem.

Beugrottam a CBA-ba és vettem egy üveg Unikumot, csak hogy felváltsam a 10.000- est, mert Katikának tartoztam 1000.- forinttal.

Otthon kétségbe voltam esve attól a kuplerájtól, amit Áron a lakásban hagyott, mielőtt elindult Csopakra.

Áthívtam Emőkét és miközben unikumoztam megtárgyaltunk néhány fontos dolgot: Nóra nagyi, Áron, a Dömsödi ház stb.
Délután még bejelentkeztem Somlai doktor úrhoz, hogy írjon nekem két receptet az elfogyott gyógyszerekről, hogy ne az Adrián derüljön ki a hiány.
 
Már majdnem este hét óra lett mire elindultam a buszpályaudvarra. Ott a 20:15-ös 

Áporka, Dömsöd buszt értem el és ¼ 10 lett mire beléptem a kapun. Manna nagy „Hol voltál ennyi ideig” nyávogással fogadott.

Finom macskakajával próbáltam kiengesztelni azután a nehéz nap után én is bezuhantam az ágyba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése