Okmányiroda

A reggeli felkelés nem sikerült, hiába kérleltem Áront, hogy keljen fel, csináljon rendet a szobájában, rámolja ki a mosogatógépet és induljunk, mert két okmányirodát is be kell járnunk. Az egyikben a személyi igazolványát és az útlevelét kellene intéznünk, a másikban az elveszett TAJ kártyáját.

Amikor már többször kértem és lassan már nem reggel 7 óra, hanem dél fele közeledtünk, akkor begurultam és kiabáltam Áronnal, aki azzal tetézte a lustaságát, hogy csak akkor tesz rendet a szobájában, ha elmagyarázom, hogy egyáltalán miért kell rendet tennie.

Reggelire mind a kettőnknek sült szalonnára ütöttem egy tojást, de arra is csak nehezen jött le.

Végül délben tudtunk elindulni.

Útközben felhívtuk Nóra nagyit.

-           ha megyünk a TESCO-ba, miket vegyünk, mi az, ami hiányzik?

-           Nem tudom.

-           Akkor nyisd ki a hűtőszekrényt és nézd meg.

-           Megnéztem, nem hiányzik semmi.

Először a Decathlonba mentünk a Sevilor gumikajakhoz megrendelt hátsó uszonyért. Szerintem nem azt hozatták be, mint amit megrendeltünk, de azért elhoztam, és ha nem lesz megfelelő, akkor visszakérjük az árát.

Utána a TESCO-ba mentünk. Leadtuk a palackokat. Áron és én is kerestünk egy-egy könyvet a TESCO/Libri-ben, de sikertelenül, majd ott helyben megebédeltünk és úgy mentünk az Önkormányzati Okmányirodába. A személyi igazolványt el tudtuk intézni, de, mivel már ½ 5 volt az útlevél miatt, holnap reggel 8-ra kell visszamenni.

A TAJ kártya ügyében, mire odaértünk, már sorszámot se kaptunk. Nagyon pipa voltam Áronra, hogy most már negyedszer járunk el ez ügyben teljesen feleslegesen.

Nóra nagyi volt a következő állomás. Egészségileg közepesen van, nem bírja ezt a nagy meleget. Lementem a Spar-ba és a CBA-ba. Hoztam neki fel mindenféle gyümölcsöt és készpénzt, mert az sem volt otthon.

Itthon Mannát még kiengedtük csavarogni, Áron pedig lement egy kicsit focizni.