Az akasztórúd tartója

Felkelés után elkezdtem készíteni a reggelit. A szeletelt tarját csíkokra vágtam és a serpenyőben egy kicsit megsütve ráütöttem két tojást. A tálaláskor tettem mellé néhány főtt paradicsomot.

Bár a szalagfűrész még mindig nem működik, teljes gőzzel nekiláttam az Emőke beépített szekrényéhez az akasztórúd tartója készítésének. Presztízs munka, mert amikor a töröttet elhoztam, azt mondta, hogy azt nem hiszi, hogy meg tudnám csinálni. Úgy csináltam, hogy szép is legyen, jó is legyen. A fa részek nem csupán ragasztva lettek egymáshoz, de jó erősen össze is csavaroztam.

Átmentem a Várkonyi kertbe és szedtem egy kosárnyi császárkörtét és Áron is szedett egy zacskóval.

Áron úgy rendelkezett, hogy Mannát még kiengedhetem, mert messze van még a hazamenet.

Még írtam egy pár sort Gulyás Lacinak, hogy tud-e adni egy 220 V-os áramkör záró relét, de azt válaszolta, hogy ők most nincsenek otthon, majd ha hazaérnek ad.

Próbáltam egy kis rendet csinálni és Áront is sikerült rábírnom, hogy a kerékpárokat és a szörföt tegye az istállóba.

Viszonylag korán érkeztünk haza. A beparkolásnál Emő vészjelzést adott le, miszerint itt van a Babai Éva. Áronnal közösen vittük fel a cuccokat. Amikor felértünk, érzékeltem, hogy valaki a mi kódunkkal nyitja kaput és akkor jöttem rá, hogy csak a Forensis kártyát hozták vissza és be is dobták a postaládánkba.

Átvittem Emőkének a kajákat, amiket neki hoztunk és Katikának is vittem a körtéből.

Amikor felszereltem az új akasztó tartót, Emőke lányom visszaszívta a képességeimről korábban mondottakat, mert nagyon tetszett neki a „gyártmány”.