Reggel nekem kellett bemennem Áronhoz, hogy szóljak, már elmúlt ¾ 7, de neki az ébredés után az első szava az volt, hogy „TÚDOM”. Akkor kelj fel ha tudod. Szerintem időben elindult.

Bezzeg én még sokáig lustálkodtam és csak akkor keltem fel, amikor csöngetett az évenkénti ellenőrző vízóra leolvasó.

A reggeli készítésnél észrevettem, hogy a Dömsödről hozott gyümölcsök tegnap esti szétosztása ellenére még maradt egy tállal az asztalon. Gondoltam, hogy a serpenyőben sült virslinek és császárszalonnának nem fog ártani, ha egy császárkörtét megtisztítva belekockázok. Mennyei lett.

Reggeli után legurultam a Nissan Centrumba tölteni az autót, mégse álljon itt 60 km-es hatótávolsággal, hátha hirtelen el kell mennem valahova messzebbre. Közben eszembe jutott, hogy Takács Feri tegnap arról tartott elemzést, hogy nem mindenkinek való a villanyautó. Egy nyugdíjasnak könnyű, mert ráér bármikor tölteni a villanyautóját, de erre nem mindenkinek van ideje.

Gondoltam, most itt az alkalom és végére járok a dolgoknak, hogy pontosan mennyi időt is rabol el az életemből a töltés. Szerencsére, hozzám közel esik a Nissan Centrum (1,1 km), csak le kell gurulnom és már ott is vagyok. A lakásból kilépve 2 perc múlva már rá voltam csattintva a töltőre. Még az autó fűtését is bekapcsoltam, most legalább nem a hatótávolságból vesz el, miközben fűti az autót.

Bementem a szalonba és nyomtam egy gombot a kávéfőzőn, és amíg csöpögött a kávé, beledobtam a csészébe két szem barnacukrot és hozzáöntöttem egy kávétejszínt. Előrelátóan vittem magammal a könyvemet, hogy legalább egy kicsit nyugodtan olvasgathassak a töltés és a kávézás alatt. A mobiltelefonom kapcsolatban volt az autómmal és az asztalon kinyitva mutatta, hogy hol tart a töltés %-ban és km hatótávolságban.

Alig tudtam meginni a kávémat, miközben olvasgattam, a kütyü jelezte, hogy 10 perce megy a töltés és már 88 %-on áll az akku töltöttsége, ami 201 km hatótávolságnak felel meg. A dobozos kólát már nem is volt időm kinyitni se, mert mennem kellett leakasztani a töltőkábelt. Szegény nyuggernek semmire nincs ideje a villanyautója miatt. Mire hazaértem már csak 200 km volt a megtehető távolság. Pontosan 14 perc múlva léptem be a lakásba. Végre nyugodtan olvasgathattam.

Áron kora délután ért haza és rögtön rászállt a notebookomra. Csak annyit kértem tőle, mielőtt bármit csinál vele, először 100 XP a duolingón. Nagyon fontos dolga lehetett, mert megcsinálta.

Katika hozott át forró frissen készült sütőtököt. Semmi pillanat alatt befaltuk.

Közeledve az estéhez, megkérdeztem Áront, hogy mit készítsek vacsorára. Ő zöldborsó főzeléket javasolt valamilyen sült hússal. Le is mentem a CBA-ba. Csirkemellet kértem felszeletelve és vettem egy zacskó Iglo mélyhűtött előfőzött zöldborsót meg egy nagy pohár tejfölt. Itthon mindegyik szeletet megsóztam, megborsoztam és az egészet betettem a hűtőbe.

Feltettem a zöldborsót egy kevés forró zsíron megforgatva, majd vízzel feleresztve főni és beleapróztam egy gerezd fokit. Amíg az főtt, kényelmesen készítettem egy rántást és némi tejföllel feleresztve bele kevertem a zöldborsóba.

Amikor a csirkemell szeleteket elkezdtem fedő alatt sütni, kértem Áront, szóljon a nővérének, hogy tíz perc múlva vacsora és kezdjen el tálalni.

A vacsora jól sikerült

Este még közelharcot kellett vívnom Áronnal, hogy ki használja a notebookomat.