Sztrapacska

Reggel beleolvastam Áron e-suli naplójába és szomorú. A szeptember első felében sikerült begyűjtenie három késést.

Száki Sanyi hívott és két témát alaposan kitárgyaltunk. Az egyik az ő Yarisa, hogy abban merre induljunk el, a másik a Dömsödi kocsi beálló, hogy azt mégis házilagosan kellene megépíteni.

Krisztáék visszahozták a Scenicet és nagyon hálásak voltak a segítségért. Mondtam Karcsinak, hogy bármikor elvihetik, amíg nem kerül eladásra, azzal a feltétellel, hogy nem hoznak érte semmit.

Norcikám nagyon beteg. Nem tudok állandóan nem gondolni rá. Valahol összeszedett egy Epstein Barr vírust. Nagyon aggódom miatta és legszívesebben ott lennék mellette.

Az ebédhez vettem egy csirkemellet felszeletelve, meg krumplit. Azt terveztem, hogy megpróbálom, tudok-e sztrapacskát készíteni. A kedvet az adta, hogy megjött Kínából a szeletelő, daráló, reszelő és gondoltam kipróbálom.

Nagy munkát vállaltam magamra, de egyszer ezen is túl kell esni. Minden nagyon szépen alakult, de forró vízbe szaggatott sztrapacska nokedli nem akart szemenként elválni. Át is vittem Istvánhoz egy kistányérnyi kóstolót megszórva apró sült szalonna darabokkal, de ő úgy látta, hogy ez teljesen rendben van.

Serpenyőben kirántottam hozzá a csirke mell szeleteket és ez lett a vacsora is.

Emőke nem tudott velünk vacsorázni, de megígérte, hogy amikor hazajön, visz a sztrapacskából.