Mannával Dömsödre

Szerencsére Áron időben kelt fel és így nyolckor elindulhatott az évnyitóra.

Én mindaddig hagytam Leót pihenni , míg el nem készítettem a reggelit.

A bőséges reggelit már hajnali 11 óra körül elfogyasztottuk.

Áron egy órakor érkezett haza az évnyitóról, de nem volt valami bőbeszédű. Ahogy megjött, bement a szobájába és szerintem játszottak a notebookján Leóval.

Fülöp Évának megírtam a levelem az EV charger közösség ügyében, remélem, hogy fog segíteni.

Andrást felhívtam, hogy Norciék utaznak haza Bristolba, így a Scenic most már eladó sorba kerülhet. Hétfőn fogják megnézni.

Amíg várom, hogy a lány hazaérjen, addig elmegyek tölteni az autót.

Az autó feltöltve, Emőke hazaért, de Áron és Leó megdumálták, hogy én csak a Mannával menjek Dömsödre, mert a Leó nem szeret egy órát utazni és inkább maradnának Emőkével Budapesten. A fő ok persze az Internet.

Azonnal elindultam és szomorkodtam, hogy ők nem tartanak velem.

Az első állomás a Nissan Gablini volt, ahol a Tóth András úrnak előadtam, hogy nem minden töltőoszlopon tudom tölteni az autót, mert nincs Type 2-es kábelem, miközben a Nissan Centrumban úgy tájékoztattak, hogy a 30 kWh-s Nissan Acentának ez már alapfelszereléssel jár.

Tóth úr azonnal hozott egyet, bontatlan dobozban és mondta, hogy úgy becsüljem meg, hogy ez másnak 110.000.- forint lenne.

A TESCO-ban csak csirke szárnyat meg egy üveg unikumot vettem. Az előtérben vettem egy sült hekket kenyérrel és majonézzel és annak a ¾-ét az autóban befaltam. Onnan már egyenesen Dömsöd és még világosban leértem.

Most a notebook töltő csatlakozója vagy maga a töltő ment tönkre. Szinte minden napra esik egy tönkremenés.

Fel is hívtam Imrét, de nem vette fel a telefont.