Még meg sem reggeliztem, amikor hívott Pizsu, hogy eljönne a
Sony VAIO-ért, de az még jobb lenne, ha megtudnánk felezni az utat.
Megbeszéltük, hogy 10-kor találkozunk a Baross utcai Bégel
előtt. Elmagyaráztam neki, hogy az hol van és már kezdtem is csomagolni és szedelődzködni.
Úgy gondoltam, hogy onnan én már nem jövök vissza, hanem egyenesen megyek
Dömsödre.
Amikor felszálltam a 8E buszra, eléggé úgy néztem ki, mint
egy málhás szamár, mert ugyebár egy táska, amiben a Sanyo van a töltőjével, egy
táska, amiben az én DELL-em van a tartozékaival és még egy tatyó, amiben az
egyebeket viszem majd Dömsödre.
Hamar megtaláltuk egymást. Zsuzsi nem volt elég jól
felöltözve, én meg túl jól voltam, ezért bementünk a Bégel-be, ahol nagy volt a
tumultus, ott levettem a télikabátom alatti pulcsit és odaadtam Zsuzsinak, hogy
vegye fel.
Átadtam a Sony VAIO notebookot. Még ittam egy kávét és az
M3-as metrónál elbúcsúztunk. Ő ment Úlpest felé én meg a Népligeti
buszvégállomás felé.
A 11:05-ös busszal indultam. A buszról felhívtam Bélát, hogy
miként segítsek Zsuzsinak megtisztítani a gépet a volt felhasználótól és, hogy
történjen a W8 lecserélése W7-re. Béla nem sok jóval biztatott a gép jövőjét
illetően, mert ez nem egy egyszerű feladat.
Egy óra múlva már a Dömsödi CBA-tól sétáltam a bázishoz.
A házban jó meleg volt, de azért befűtöttem a cserépkályhába
is.
Mire kipihentem az utazást, már hívott Zsuzsi, hogy egy guru
5.000.- forintért mind a két problémát megoldotta gépen és már otthon csodálja a
család a notebookot, kivéve Rózácska, mert neki hozza majd a Jézuska a gépet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése