B. Fürededen Andrásnál

20200613 szombat

Áron szinte nesztelenül ért haza reggel fél hétkor a tegnap esti bankettjéről, de nem tartottam volna helyénvalónak, ha ezért most szemre hánynék neki.

Aludtam tovább és ahhoz időben ébredtem, hogy mindennel készen legyek  a tervezett fél 10-es induláshoz. B.Füredre.. Bepakoltam mindent a táskába, úgy, ahogyan azt Emőke lányom kérte, (fürdőnadrág, törülköző) csak a papucs nem fért a táskába. Még arra is maradt időm, hogy levigyek a smaragdfának egy 5 literes flakonban vizet.

Végül csak 11 óra fele indultunk, mert Emőkének még meg kellett vennie az autópálya matricát a neten.

Emőke lányom szinte hibátlanul vezet és ha mégis teszek bármilyen javaslatot valamilyen korrekcióra. azt nem csak eltűri, de még jó néven is veszi.

1/2 1 táján érkeztünk Balatonfüredre a Barlang utcai házhoz.

András legszívesebben mindent azonnal megmutatott volna, de előbb megebédeltünk. Emőke sok kis virslit tett oda főni és ahhoz  mindenféle zöldségeket (kápia paprika, uborka) tálalt fel.

A ház bemutatása nem maradt el. András, miközben rengeteget dolgozik és agyal a ház kialakításán, szemlátomást nem fárad el benne és még élvezi is valamint jogosan büszke arra, amit alkot.

A bejárás során Emőke az egyik mesterembernek úgy mutatott be, hogy: "A nevelőapám", Ezt eleddig tőle még nem hallottam tőle.

Utána irány a Balaton. Tihany fele menet leparkoltunk és uzsgyi be a vízbe. Az idő szép, napos, meleg van. A Balaton vize is elfogadható. de talán egy kicsit sportos.

Miután jól kiúszkáltuk magunkat, András javaslatára Sajkodra mentünk enni. Előtte egy kis séta a parton.

András és Emőke sült hekket rendeltek, fűszeres sült krumplival, én pedig egy unikum után halászlét .  A hekkbe is belekóstoltam meg a fűszeres krumpliba is, finom volt, de a halászlé egyenesen kifogástalan  volt. Utána egy-egy sör.

Most, hogy már délutánba hajlott az idő, azon voltam, hogy lassan induljunk el, mert nem szeretném, ha a lányom sötétedés után vezetne.

Andrástól elbúcsúztunk és beülve a 80 %-ra feltöltött autóba elindultunk Budapestre.

Útközben én mindig a megtett km-eket és a maradék hatótávot figyeltem, míg a pilóta a %-os töltöttséget. Bár egy kicsit ránk esteledett, de végül szerencsésen hazaértünk.