Sztrapacska

20200602 kedd

Reggel 7-kör jött az üzenet, hogy a GLS futár ma kézbesítene egy küldeményt 9:30 és 12:30 között a Dömsödi címre, de most még én  Gazdagréten vagyok. Először felhívtam Bénit, átvenné e a küldeményt, ha hozzá irányítanám a futárt? Azt mondta szívesen , csak pontosan tudassam vele, mit kell tennie. Utána felhívtam a GLS futárt, hogy a csomagot a Középső út 119.-ben adja le.

Pár perc múlva a futár már vissza is hívott, hogy a küldeményt sikeresen leadta.

Lementem a CBA-ba, (útközben vittem le a smaragdfának 5 liter vizet) és vettem, tejet, sütni való kolbászt, ketchupot, csípős paprikát és hagymás cipót.

Bementem a postára a csomagomért. Egy Teclast billentyűzet érkezett.

Megsütöttem a kolbászt és szóltam Áronnak, hogy  a reggeli tálalva, de mivel még csak 1/2 11 volt, neki nem volt kedve kibújni az ágyból.

Megreggeliztem egyedül, felkaptam a notebook oldaltáskát és 12-kor elindultam.

A 13:05-ös busszal mentem Dömsödre. Útközben megírtam, hogy mi történt délelőtt és olvasgattam a  Wizard of Oz könyvemet.

1/4 3-kor a Bénihez azért nem csöngettem be az átvett csomagért, mert tudom, hogy nem örül, ha az ebéd utáni sziesztáját valaki megzavarja. Nem romlandó árú van a csomagban, majd du. 5-6 óra fele átmegyek érte.

Amikor végül átmentem érte, Béni akkor is bánta, hogy mért nem kizárólag jól nevelt úriemberekkel barátkozik. A csomag egy (illetve két) fűkasza kereket tartalmazott, amit rá kellene szerelnem a fűkasza damilos dobjának a helyére.

Később elkészítettem a (mű)sztrapacskát. Hiába tartottam be a zacskón lévő "Elkészítési utasítás"-t. Mindent úgy tettem pontról-pontra, ahogyan ott le volt írva, hogy "amikor az első szem feljön a zubogó víz tetejére...abból nem lett sztrapacska, csak valami kenőcs. Semmi köze nem volt ahhoz a sztrapacskához, amit Tibcsi korábban csinált.
Utána leszűrtem és forró sertészsírban próbáltam valamilyen formára hozni, de abból csak kenőcs maradt. A hozzáadott sült szalonna darabkák, az apróra kockázott sült tarja, a juhtúró, no meg egy kis só, sokat javítottak az ízén, de az állaga kenőcs maradt. Erre a sztrapacska nevű kenőcsre a feltalálóján kívül senkit nem szeretnék vendégül látni. Az igazi sztrapacska, amiben a sült szalonna darabkák és a a nokedli szerű tésztácskák elkülönülnek egymástól és rajtuk érződik a juhtúró. Nem, ez egy kenőcs lett, kicsit hasonlítva az Erdélyből származó serc-hez, ami liszt, víz, sertészsír, ugyancsak kenőcs állagú keveréke. Semmi köze ahhoz, amit a Rákóczi úti Cseh sörözőben tálalnak fel, nem szólva a Prágairól, a Kassairól  és a Bratislavairól (Pozsony).
Mindennek ellenére megettem egy rendes adagot, mert az íze finom volt.

Este már csak egy kis pirítóson sült sajtra tett sült sonkát ettem egy bögre aludttejjel.

A Tibcsi hozta két édes paradicsom egyikéből kimentettem a magjait, azokkal holnap fogok próbálkozni, hogy palántákká neveljem. A másikat hazaviszem Emőkének, hogy ő végezze ugyanezt.