20200611 csütörtök
Kilenckor ébredtem. Először megnézem a leveleimet, a híreket és elolvasom az érdekesebb cikkeket. Ha sikerül legyőzni a lustaságomat, akkor elgurulok tejért.
Most még csak 20 fok van, de szombatra már 30 fokos maximumot jósol az idokep.hu.
Végül a lustaság győzött és nem mentem tejért. Kimentem a kertbe. Petrezselyem került a palántanevelőből a földbe és néhány ág a fűrészelő elé.
Reggelire bácskai, paprika, hagyma, aludttej.
Megválaszoltam egy-két levelet, felfűrészeltem a kikészített ágakat és leszabtam, lekentem a válaszfal padló takaróléceit.
A konyhakertben csak egy petrezselyemnek tudtam helyet szorítani, már alig maradt szabad hely.
Viszonylag korán, még napsütősben indultam haza. A gyalogút felénél jött Feri és Gabika, éppen mentek tankolni. Ők vittek a buszmegállóhoz. A hat óra előttivel tudtam jönni. A buszon olvasgattam.
A Népligeti busz-végállomáson vettem két szelet pizzát. Az egyiket Londoni emlékeim szerint "eat in" (helyben fogyasztásra), a másikat "take away" (elvitelre) Áronnak. Ott Londonban (1980) mindig "take away" vettem, mert az volt az olcsóbb, miután nem terhelte se a tányér se az evőeszközök mosogatása, no meg a takarítás se a vendégek után, azután kérdezés nélkül leültem egy asztalhoz és "eat in" megettem.
A néger takarítónő rögtön látta, hogy csóró a pasi, mert tálcája sincs, csak a papírról eszik, még egy pohár jéghideg szódát is hozott kistányéron szalvétával.
Haza érve, a körülmények alig javultak. Áron sietett megkérdezni: minek jöttél, két napja is itt voltál.
1/2 12-kor lepihentem, mert holnap délben be kell mennem Áron sulijába bizonyítvány osztásra. Áronnak is pihennie kellene, de ő inkább Internetezik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése