Időben, de nem túl korán ébredtem. Megnéztem a leveleimet és átfutottam az időjárás jelentést.
Mielőtt összecsomagoltam, megkérdeztem Áront, hogy van-e kedve velem jönni Dömsödre, mert akkor megvárom vagy ha utánam akar jönni, szívesen látom. Mondta, hogy ő nem jön, mert a barátaival megy bográcsozni vidékre. Amikor kérdeztem, hogy kikkel és vidéken hova, akkor elgörbült a beszélgetés.
11 óra után indultam el és a Bikás parknál be tudtam sok mindent vásárolni a CBA-ban (csirkecomb, grill kolbász, tej, sör, újhagyma, narancs).
A 12:05-ös buszt értem el. A buszon tudtam olvasgatni.
Amikor leszálltam a Kossuth u. 136-os megállónál a két nehéz cuccommal, megkérdeztem az egyik éppen indulni készülő autóst, nem megy-e véletlenül a Középső út felé. Nem, mondta, mert Tassra megy, de szálljak be, előbb elvisz engem a Középső útra, mert ezt a két csomagot ugyancsak hosszú lenne odáig cipelni. Az úton beszélgettünk és amikor a ház előtt kitett, kértem, hogy egy szem narancsot fogadjon el.
A napsütés alábbhagyott, mert egy nagy szürke felhő takarta el. Ennek ellenére kifeküdtem a kertbe.
Közben felidéződött bennem a 18 évvel ezelőtti kép, amikor Áron ugyanitt feküdt egy pokróc közepén és a drága Klárit alig tudtam lebeszélni, hogy ne akarja a pokrócról lemászni készülő Áront minduntalan visszatenni a pokróc közepére. Az akkor 7-8 hónapos Áron azért indult akkor útnak, mert szerette volna felfedezni, megismerni az őt körülvevő tágabb világot.
Délutánra a nagy szürke felhő beváltotta a fenyegetését és átvállalva tőlem a locsolás feladatát, eleredt az eső.
Vacsorára megmelegítettem a pénteken vásárolt gyrost.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése