Ebéd Zborovszkiéknál

20200618 csütörtök

Ébredés 8-kor, de lustálkodás 10-ig tartott. Barátságtalan. hűvös az idő. Ma enyhe, 20 C fok van, de jöhetnek záporok és a jóslatok szerint csak tíz nap múlva várható, hogy 28-30 fok lesz.

Z. Gábor jött át, hozta a konyakot, ami Klári vett nekem és üzeni, hogy 12 órára meg vagyok hozzájuk hívva ebédre.

Elindultam  a Dobos ABC-be az e-scooterrel és a kis hátizsákkal, hogy beszerezzek néhány dolgot. (Tej, sör, unikum, császárszalonna, kenyér, fejes saláta, petrezselyem és egy túrós sütemény). Ahogy kitoltam az e-rollert észrevettem, hogy Béni is készül elindulni az autójával. Meg is kérdeztem, hogy hova megy. Csak ide a Gumishoz. Rögtön megkérdeztem kidobna-e engem a Dobos-nál. Persze - mondta, - üljek be. Gyorsan visszatoltam a rollert és bezártam a tolókaput.

A Dobos ABC-nél kitett és ő ment tovább a gumishoz.

Már majdnem befejeztem a vásárlást, már csak fizetnem kellett, amikor Béni megjött értem, mert ő végzett a gumisnál. Nagy mázlista vagyok, mert Béni egy perc alatt hazahozott.

Mindent elrámoltam a hűtőbe és készítettem magamnak egy falat reggelit.

12-kor elindultam Zborovszkiékhoz. Vittem nekik két szem cseresznyét, hogy mégse menjek üres kézzel. :-) Mondtam is nekik, hogy azt a két szemet testvériesen osszák el.

Az ebéd egy gazdag zöldséglevessel kezdődött, amire már nagyon vágytam. A második fogás kapros tökfőzelék volt pörkölttel. Mindezek után kávé. Nagyon hálás voltam Klárinak a finom ebédért.

Utána még egy kicsit politizáltunk Gáborral (Trump, Orbán Vikror), majd hazajöttem.

Elkezdtem írni a mai blogot és vártam, hogy egy kicsit jobb idő legyen és kertészkedhessek. Amíg nem süt ki a napocska, addig csak az ágak felfűrészelése marad. Amíg nem javul az idő, addig pótolom az olasz duolingo elmaradásomat.

Most (18:00), hogy egy picit alább hagyott a szemerkélő eső kimentem és babráltam a poharakkal. Egy paradicsom palánta megint a földbe került.

Bejövet megmostam és felaprítottam a csokor petrezselymet, majd alufóliákba porciózva bekerült a mélyhűtőbe. Az alufólia lemezkékből még mindig Tibcsi munkásságát élvezem.

A derekam egész nap rosszalkodik és nem javul. Már előre látom, hogy az esti lefekvés a padlón történik majd, az szokott segíteni.