Reggel arra ébredtem, hogy Áron, annak ellenére, hogy este is kértem nézze át a táskáját órarend szerint, meg reggel is, mégis itthon felejtette a német könyvét. Mire bekaptam a maradék pizzát a kávéval már Tamás jött is értem és ő vitt a Rudasba.
Először bevittük Áron német könyvét. Éppen Judit néninek volt az órája, amikor odaértünk. Áron persze Judit néninek sem vallotta be, hogy nincs is könyve. Utána eszembe jutott, hogy vettem Tamásnak egy kis kakukkfüvet a patikában, így azután ezért még vissza kellett fordulnunk. Nem nagy probléma, mert Lacinak így is csak néhány percet kellett ránk várakoznia.
A Rudasban én nem nagyon merészkedtem se a gőzbe,se a jéghideg medencébe, gondoltam ezzel megvárom, hogy mint mond a doktor bácsi délután az angiológián. De lagalább jót beszélgettünk.
Utána megpróbáltam visszavetetni Tamás Navigonját, amelyik igaz, hogy hangutasításokat fogad el, de magyar nyelven még véletlenül sem. Első nekifutásra ez nem sikerült, de azért még próbálkozom.
Itthon csak annyi időm maradt, hogy bekapjam az utolsó tányér kocsonyát és már rohantam is az angiológiára. A doktor bácsi nem vígasztalt sok jó dologgal. Nagyon alaposan megvizsgált, megállapította azt amitől tartottam (trombózis a jobb karomban) és további alapos vizsgálatokat üzent a házi orvosnak.
Ha már arra jártam, akkor megvettem a Norciék karácsonyi ajándékát. (Egyelőre titok!)
Mire hazaértem Áron már fent volt Ilinél. Lejöttünk, átvettük a tegnap nem sikerült házi német szódolgozatot.
Vacsorára Ili adott egy kis rizses húst és utána lefekvés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése