2011. december 4., vasárnap

tavaszias az idő

Ami a vasárnapot illeti, teljesen pihenő nap. Áron még 9-kor sem szólalt meg, hogy most már készül éhenhalni. Nagy nehezen lekászálódtam és elkészítettem mindkettőnknek a reggelit. Már majdnem befejeztük a reggelizést, amikor megjelent a TV szerelő. Közölte, hogy a "Mindig TV" jele itt Dömsödön olyan gyenge, hogy a hét ingyenes földfelszini digitális adás, inkább reklám célokat, mint valódi TV-zést szolgál.

Az idő a kertben napsütéses és meleg volt.
Az ebéd olyan címen maradt ki az életünkből, hogy a reggeli későn lett kész, viszont bőséges volt.
Befejeztem a három kis ablaknak a szilikonozását az északi falon és remélem, hogy ezzel már majdnem teljesen befejezettnek nyílváníthatom a hőszigetelési projektet.

Ebéd helyett áthívtuk M. Marikát egy kis almaszedésre. Áron felmászott a fára és néha megrázta az ágakat, mi meg a földröl kapkodtuk a frissen lehullott gyönyörű almákat. Elvitte Áron kedvenc meleg nadrágját, hogy a térdmagasságban keletkezett szakadást kijavítsa.

Feri bácsi visszahozta a kocsonyás tányérokat és az egyikben hozott egy rúd almásrétest. Adriéknak is szedtünk egy zacskó almát és azt az influenzás család gyógyulására vittük, míg a két tál kocsonyát Adri születésnapjára. A dolgokat csak puszik nélkül, kinyújtott karral adtuk át, mivel az egész család influenzás volt.
A sittes kupac megint csökkent egy kicsit, mert Adriéknál is kiettünk belőle egy keveset.
Útbaejtettük a TESCO-t már csak azért is, hogy kiszagoljam, mit szeretne a fiú kapni Mikulásra.

Itthon először kipakoltuk a csomagtartó felét, majd az ebédet bepótlandó, beültünk a Rustico Pizza Ristorante nevű étkezési intézménybe. Úgy kértük a maxi pizzát, hogy az egyik fele Ananászos, a másik meg Frutti di Mare-s legyen. Egy búzasörrel, egy gyömbérrel és borravalóval együtt 2500.- at perkáltunk, ami ahhoz képest, hogy én képtelen lennék ilyen finom pizzát sütni, nem is volt drága.

Felvittünk Ilinek is két tányér kocsonyát, amit a szemünk láttára olyan jóízűen falatozott be, hogy szinte én is kedvet kaptam, hogy az utolsó tányérnyit bekapjam.

Áron kérte, hogy nyolcig ne adjak parancsokat, de fél kilenc után már elkezdtem türelmetlenkedni, hogy szálljon ki a fürdőkádból, nézze át az iskolatáskáját és feküdjön le.
Áron kérte, hogy nyolcig ne adjak parancsokat, de fél kilenc után már elkezdtem türelmetlenkedni, hogy szálljon ki a fürdőkádból, nézze át az iskolatáskáját és feküdjön le.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése