Reggel nyugodtan megreggeliztünk és mindent akkurátosan lehordtunk az autóba. Áron felvitte akarácsonyi ajándékokat Eszternek és Ilinek és mint beszámolt róla mindketten örömmel fogadták. Nagy nehezen elindultunk. Nem kellett kapkodnunk, mert amikor a Nagyi a minap kérdezte, hogy hány órakor induljuk, akkor a párpeszéd az alábbiak szerint zajlott:
- Hogyan tervezitek az indulást, hány órakor induljunk?
- Nagyi, nekünk mindegy, tudunk hozzád alkalmazkodni, akkor indulunk, amikor te szeretnéd.
- Nem, én szeretnék alkalmazkodni hozzátok, te csak mondjd, hogy hány órakor induljunk.
- Rendben, akkor induljunk 8-kor.
- Na nem, az azért túl korán van, nem gondolod?
- OK., akkor induljunk 9-kor.
- Nekem az is korán van. Legyen tíz óra vagy még inkább fél tizenegy.
- Jó, akkor 1/2 11-re ott vagyunk nálad.
Bár nem utaztunk rá, de valamiért pontban 10:30-kor érkeztünk a kapu elé. Nagyi már majdnem teljesen elkészült, de még tett egy halogató kísérletet: "Mi lenne, ha még egy órácskát maradnánk?" Meggyőztük, hogy amíg kijutunk a városból, az is maga egy óra. Fél 12-kor tankoltunk a városból kivezető úton és megvettük a 10 napos autópálya matricát. Tulajdonképpen Áron javasolta, hogy 10 naposat vegyünk és akkor nem kell újat vennünk, ha lemegyünk Monoszlóra.
Egerben először elfoglaltuk a szobáinkat, becuccoltunk, amit nagyképűen becsekkolásnak is lehet nevezni és azonnal elindultunk a Főtérre. Ott meggypálinkával kezdtünk, majd sültkolbásszal, babos káposztával, sült gesztenyével és forralt borral folytattunk.
Este a közös vacsoránál találkoztunk Sz. Évával és Marival. Vacsi után Áron beavatott a SET nevű társasjátéka rejtelmeibe. Játszottunk is néhány partit, de egyelőre reménytelen volt számomra, hogy akár egyetlenn partiban is nyerjek ellene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése