2011. december 3., szombat

finom a kocsonya

Határozottan tél van. Hideg és nyirkos az idő. Úgy döntöttünk, hogy bár csak tojásra van szükség, mégis előbb kimegyünk a piacra. Végül vettünk hordós káposztát, meg piros paprikát is. Közös a reggeli, de mást eszik Áron és mást én. Már alig vártam, hogy megvizsgáljam, milyen lett a kocsonya. Egy tányérral be is küldtem reggelire. Áron nem tudott betelni a bundáskenyerével és a hozzátartozó háziszalámi, kolbásszal és egyebekkel.
Reggeli után Áron folytatta az új könyve olvasását magam pedig nekiláttam a zöldséges csirkeleves készítésének.

Zoli bácsival szolidan bepakoltunk a kuka aljára megint egy adag sittet, de nagyon lassan fogy, pedig jó lenne ha tavasszal már nem csúfolkodna a kert elején ez a nagy kupac.

Begyujtottunk a cserépkályhába, de kint már olyan hideg volt, hogy nem kellett a kéményt külön előmelegíteni.
Az ebéd vagy túl koránra lett készen vagy csak megszokásból Áron bele se kóstólt. Az volt a véleménye, hogy a zöldségek, így megfőzve már nem is tartalmazzák azokat a vitaminokat, amik eredetileg benne voltak. Amúgy pedig érvényesíteni próbálta az akaratát és kivett a hűtőszekrényből egy nyers sárgarépát és azt kezdte majszolni. Természetesen nem eröltettem a főzött levest.

Délután megtanítottam a NIM játékra és ezzel kapcsolatban a Fibonacci sorarozat, aminek ismeretében könnyű kialakítani egy nyerő stratégiát a NIM-ben. Ha már megismerkedtünk a Fibonacci sorral, akkor megnéztük az Interneten, hogy a minket körülvevő világban mik azok, amik Fibonacci szerint alakulnak. Nagyon tetszett Áronnak, hogy még a napraforgók is úgy nővesztik a magjaikat, mintha Fibonacci dirigálná őket.
Norci a Facebookon közzétette a hírt: LÁNY! Ennek azután mindenki örült, én is persze, de azt hiszem, hogy fiúnak ugyanúgy örültem volna.

Átjött Feri bácsi, akivel küldtem két tányér kocsonyát Gabikának és neki, Rokkónak pedig egy nagy adag csontot.
Délután Áron először a német gyakorlatokat nézte át a notebookon, majd valamilyen játékot játszott rajta. Zoli bácsi megint szedett egy nagy zacskó diót. El is kezdtem törni és még az is lehet, hogy az angol brushup Christmas bulijára készítek nekik egy diótortát, hadd tudják meg, mi az igazi

Közben én leáztattam egy adag bélyeget  és újabb kisérletet téve feltálaltam vacsorára is a csirkelevest. Ez alkalommal Áron is megette.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése