Reggel Áron előbb bevonult a szobájába a mikulás csomaggal, majd szomorúan közölte, hogy nem ezt a zársasjátékot szerette volna. Megígértem neki, hogy ki fogom cseréltetni. Az én cipőmben is volt mikulás, de a cipő legmélyén volt a nagy ajándék, egy levél Árontól. A levél nagyon meghatott, mert őszinte volt és szinte alig volt benne helyesírási hiba.
"Kedves Apa!
Tudom, hogy nagyon nehéz a szíved, mert néha konfliktusaink
vannak, de tudd meg, hogy én is nagyon szomorú vagyok
és ha valaha megtudsz bocsátani akkor nagyon boldog leszek,
de addig is SZERETLEK!"
Ezt a levelet el fogom tenni a kincseim közé.
A reggel további része is jó volt, amit a búcsú puszinál szóvá is tett Áron.
Reggel próbáltuk folytatni Bélával a kütyü átparticionálását, de a siker elmaradt, így nem volt más hátra, mint visszatenni az eredeti ROM-ot
11-kor a CITIbankban volt egy rövid megbeszélésem, ami után úgy terveztük S. Lacival, gogy elmegyünk egy órácskára a Rudasba, de rám telefonált, hogy ma nem mehetünk be, mert női nap van.
Jobb is, hogy nem mentünk, mert, akkor nagyon szoros lett volna a napom. Gyorsan elkészítettem a pizzát és négyre vártam a fiúkat. Öten jöttek és jó volt a német gyakorlás. Betettük a pizzát sülni, de még tzálalás előtt beavattam őket a Fibonacci sor rejtelmeibe és ezzel kapcsolatban megtanítottam őket a NIMM játékra.
Estére Áront Ilihez pateroltam albérletbe, én pedig elmentem S. Laciékkal az ÚJ SZÍNHÁZ-ba megnézni a Menzel rendezte: Még egyszer hátúlról c. darabot. Még útközben a színház felé találkoztam P. Annával. Megállapítottuk, hogy milyen kár, hogy már régen nem jött össze a csapat.
Laciék elvittek a 8-as buszig, így már 11 körül hazaértem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése