Reggel Áron szótlanul, szinte búcsúzkodás nélkül ment az iskolába. Hamarosan nekem is indulnom kellett. Annyi időm azért még maradt, hogy meggyúrjam és a tepsijébe tegyem a megkelt pizza tésztát Az ügyvéd úrral volt megbeszélt találkozóm a Végrehajtó Irodában. Hálát adok mai világban az Istennek, vagy akárkinek, hogy nem ellenem szól a végrehajtás. Az iroda oyan volt mint egy gyár. Meg is borzongtam, hogy ennyi végrejatási ügy egyszerre. Jogászok ülnek egymás mellett sorban, de sokan és mindegyik mellett aktakupacok. Az iratgyűjtőkön sokjegyű ügyiratszámok és mindegyik ügyirat mögött hitelezők, adósok és életek.
Amikor végeztünk az ügyvéd úr egészen a lakásig hozott haza. Itthon azzal kezdtem, hogy elindítottam a nagymosást. Utána feldíszítettem a nagy és a kis pizzát. Közben jött egy telefon, hogy R.A. úr megjött Nürnbergből és az a javaslata, hogy igyunk meg szerdán egy pohár sört az Arany Híd-ban. Miután a hosszú évek tapasztalatából tudom, hogy az egy pohár, az nem egy pohár, elkezdtem azon gondolkozni, hogyan fogom mindezt megszervezni. Áron joggal felháborodhatna, hogy kedden S.L.ékhoz megyünk. A csütörtöki Trattória Toscána-t ugyan lemondtuk, de szerdán elmegyek este, majd Eszter lesz Áron pótmamája. Milyen apa az ilyen?
Csabi lejött kölcsönkérni a sífelszerelést, mert holnapután utaznak Ausztriába síelni.
Háromra jött Bence, négyre meg a terroristák. Mind a két órát nagyon szígorúra vettem. Áron felment Ilihez és mi hét előtt tudtunk elindulni Laciékhoz. Valamit félreérthettünk, mert náluk zárt ajtók fogadtak. Nem sokat teketóriáztunk, ha már így beindultunk, akkor nem mehetünk haza. Beültünk hát az Alessióba. Már éppen végeztünk a vacsorával, amikor Laci hívott. Tisztáztuk a félreértést és ők is odajöttek. Még egy órát eltöltöttünk együtt, majd lassan haz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése