Áron csak fél nyolcra ért le Ilitől, de mindene össze volt pakolva, így azonnal tudott induni a suliba. Ekkor vallotta be, hogy az egyik kesztyűjét megint elvesztette. Még reggeli előtt bekapcsoltam a dömsödi fűtést, mert attól tartottam, hogy ezekben a nagy minuszos időkben biztosan nagyon lehűlt a bázis. Megpróbáltam egykicsit összeszedni a lakást, hogy Katika azért ne ájuljon el, amikor a hétvégén belép.
Eszter ma nem ment dolgozni. Bevitte a bebetonozott kezét megmutatni és a röntgennel megnézték, hogy a redispositio nem mozdult-e el. Utána még elintézett néhány apróbb dolgot, de végül együtt tudtunk ebédelni a kis kínaiban. A kávét és a nast már néhány buszmegállóval lejjebb költöttük el. Útjaink sajnos ketté váltak, mert neki holnap be kell mennie dolgozni.
Áron időben jött haza. Az örömhír, hogy meglett az elveszett kesztyűje. Először az optikushoz mentünk, hogy még egy kicsit igazítson Áron szemüvegén, mert az néha lecsúszik. Onnan a TESCO-ba és ott egy viszonylag nagy bevásárlást végeztünk. A halas nagyon rendes volt. Mondta, hogy tegyünk egy kőrt és addig ő felbont néhány lazacot. Olyan sokat adott, hogy abból fog jutni M. Marikának is. Az utolsó pillanatban leptük meg magunkat egy TEFAL palacsintasütővel. Lemásoltattuk a kulcsokat.
Dömsödön egy nagyon jól befűtött ház várt minket. Gyorsan bepakoltunk mindent, majd nekikezdtem a lazac feldarabolásának, a fölös részek eltávolításának, a kiporciózásnak és a holnap sütendő részek bepácolásának. Fel is hívtam M. Marikát, hogy holnap jöhetnek a nekik szánt porciókért. Három különböző csomagot készítettem nekik: egy halászlének valót, egy sütni valót és egy külön zacskóban, amit a macskájuknak küldök.
Mi Áron javasatára virslit vacsoráztunk mustárral.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése