tenisz

Áront reggel még indulás előtt felküldtem Ilihez a szemüvegéért. Lazának indult a csütörtök, így tudtam arra is időt szakítani, hogy volt főnökömet meghívjam egy kávé melletti beszélgetésre a cég általam vizionált jövőjéről.Ez csak a jövő héten fog összejönni.
Nóra nagyinak próbáltam megszervezni, hogy hetente legalább egyszer lássák egymást Áronnal. Áron már tud egyedül tömegközlekedni és a szerdája öttől szabad. Arra gondoltam, ha 5-től 6 ig a Maros utcai BSI-ben találna egy tenisz edzőt, akkor hattól nyolcig még együtt lehetnének. A nagyi lelkére kötöttem, hogy Áronnak ez a napja szabad. Ma ismét felhívtam. Nagyi megbeszélte az edzővel, hogy kedden, csütörtökön 4-től 5-ig lenne az edzés. Ez nem megy, mert ehhez az kellene, hogy Áron háromig befejezze a lecke írást a napköziben, ami még négyig is csak neccesen menne. Az edző 5000.- forint ha Áron a csoportos edzésen vesz részt. Nagyi nem tudta megmondani, hogy ez az 5000.- forint mennyi időre szól. Alkalmanként, hetente, havonta? Úgy emlékszik, hogy három alakalomra, ami a legvalószínűtlenebb.
Délután elmentem az angol brush up-ra és utána rohantam haza, hogy Áron nehogy zárt ajtókat találjon.
Hatra jött Bence és negyed nyolckor már szabad voltam mint a madár.
Hármasban elsétáltunk Olivérékhez és elhoztuk a 35-ös korcsolyát. Eszter felajánlotta, hogy amíg az ő keze be van betonozva, addig szívesen kölcsönadja az övét Olivérnek, amelyik uhgyan női, de az egy sínadrág alatt nem látszik.
Áron nagyon későn feküdt le, pedig neki holnap keményen helyt kell állnia a Zrinyi matekversenyen.