Szikrázó napsütésre ébredtünk. A piacon alig volt vásárolni valónk. Szinte csak azért mentünk, hogy a tojásos néninek odaadjuk azt a sok tojástartót, amit Esztertől elhoztam. No azért egy kis sütnivaló szalonnát vettünk, hogy a túróscsuszára tudjunk szórni egy kis sült szalonnát. A kis boltban vettünk burján kenyeret és lapsajt helyett nagyon vékonyra szeletelt trappista sajtot. Utána úgy bereggeliztünk, hogy délig kajára sem tudtunk gondolni. Áron, ha nehezen is, de nekikezdett a házi feladatának.
Ebédre csak bekaptuk a túrós csuszát és már indultunk is ki a holtágra, hogy Áron kipróbálhassa az Olivértől levetett 35-ös korcsolyát.
A jégen már nagy tócsákban állt a víz, ezért csak óvatosan lépdeltünk egyik helyről a másikra és Áront kértem, hogy inkább ott korizzon, ahol még hó is van, minthogy beszakadjon alatta a jég. A holtág ebből a szempontból viszonylag veszélytelen, mert ha véletlenül beszakadna valahol, ott is csaak térdig érő lenne a víz. Én közben telefonon sajnáltam Esztert, hogy neki ilyen jó időben dolgoznia kell. Az autóra felpróbáltuk az új síléc tartót. Teljesen jól működik, most már csak jó síterepet kell találnunk.
Áron a jégen összeismerkedett Szilviával, aki ugyan még csak harmadikos, de azért tanítgatta Áront, hogy mit csináljon jobban a jégen. Két óra korizás után visszasétáltunk átöltözni és átmentünk Gabikáékhoz. Ott kávéztunk és segítettem Gabikának beüzemelni az új navigációját.
Itthon Áron a fenti hálószobában épített egy bunkert magának. Délután hosszasan kikérdeztem Árontól a frissen tanultakat és meg voltam elégedve a tudásával. Vacsora után sakkoztunk.
Leó megjelent a Skype-on, de valamiért én nem hallottam őket. Gyorsan felhívtam az Echot, hogy bebizonyosodjak arról, hogy nem nálam van-e a hiba. Később Norci visszahívott, hogy most már megoldották a technikai problémát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése