Mire reggel felébredtünk, belepte a hó a tájat, de olyan vastagon, hogy még az is kétséges volt, hogy majd ki tudnunk-e állni az autóval. Mint minden héten, szombaton, most is a piacon kezdtünk. Hideg volt és már kilenc óra felé járt. Alig volt már kofa. Vettünk tojást és angol szalonnát, hazafelé burján kenyeret is. Amikor hazaértünk először reggelit készítettem, majd elővettem a nagy négy lazac halfejet. Külön készítettem a halászlének valót és külön a sütni való szeleteket. A halászlének való a mélyhűtőbe került, a sütni valót pedig bepácoltam. Áron a leckéjével bíbelődött.
Nekiláttunk Eszter benti munkájához, ami egy tavalyi excel táblában készült leltár aktualizálásából állt. Amíg Eszter és Áron a kertben hógolyóztak, addig elkészítettem az ebédet. Nagy sikere volt a lazacnak.
Ebéd után felvettük a síruháinkat és nagy sétára indultunk. Elmentünk egészen a kis hídig és visszafelé már a holtág jegén jöttünk. Amikor megpillantottuk a korizókat, Esztert és Áront már nem lehetett visszatartani attól, hogy bemenjünk a korcsolyáikért. A jégen voltak vagy ötvenen. Ettől kezdve önfeledt korcsolyázásba kezdtek, mindaddig, amíg Eszter rá nem esett a jobb csuklójára. Annyira fájlalta, hogy hazajöttünk és elkezdtem keresgélni az ilyenkor elérhető orvosi ügyeletet. Sehol nem lehetett elérni senkit az Interneten megadott telefonszámokon. Végső kétségbeesésemben Gabikát hívtam fel, aki azonnal felajánlotta, hogy átjön velünk a ráckevei Orvosi Ügyeletre. Mire összekészülődtünk, Gabika már át is sétált. Áront ott hagytuk Feri bácsinál. Mire a szállingózó hóban elértük az ügyeletet, addigra Eszter csuklója meglehetősen bedagadt. Az ügyeleten olyan félvállról fogadtak bennünket, hogy egy félórai várakozás után visszafordultunk Dömsödre. Betértünk Gabikáékhoz, ahol Eszter fájdalomcsillapítására mind a hárman kaptunk egy szelet tortát. Este már csak azzal törödtünk, hogyan kímélhetjük, gyógyíthatjuk Esztert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése