Reggel még időben bekapcsoltam a dömsödi fűtést. Reggeli után leáztattam egy adag bélyeget és csak lassan készülődtem. Mindent bepakoltam az autóba. Délben Eszterrel elmentünk ebédelni az Eleven Centerbe. Gyalog jöttünk haza, mert bár havas, de szép idő volt. Kávézni már fent próbáltuk az Ottó-bárban, de nem volt jó a kávé. Elkísértem bevásárolni és főleg felcipelni, hogy a törött csuklóját kímélje. Eszter ott egy igazán finom kávét készített. Mire mindent segítettem előkészíteni az ebédhez, már mentem is, mert Áron fél ötre volt várható. Időben meg is érkezett, de a Zrinyi matekversenyt illetően szűkszavú volt. Egy-két cuccot még bepakoltunk és irány a TESCO. Mind a ketten besétáltunk, de csak percekig voltunk együtt, mivel Áron rögtön a játékok felé vette az irányt és többé nem is láttam, pedig kértem, hogy most ne mászkáljon el, mert igyekeznünk kell, lehet, hogy ma hozzák a fát. Ettől kezdve nem láttam Áront. Mint mondják rossz pénz nem vész el. Amikor már minden szükségest megvettem, csak akkor kezdtem keresgélni, de hiába. Azután egyszer csak csörgött a mobilom és a Vevőszolgálat jelentette, hogy az elveszett fiamat ott átvehetem. Nem szúrtam le, csak egy kicsit morogtam, hogy máskor ilyet ne csináljon.
Nagyon jól befűtött bázisra érkeztünk. Mire odáig jutottunk volna, hogy megnézzük, hogyan is állunk a leckével, Áron már éhes lett. Azonnal nekiláttunk a vacsora készítésének. Áron javaslatára melegszendvicseket készítettünk. Mire a vacsora befejeződött Áron elfáradt és én megértettem az üzenetet: ma nincs kedve az iskolai dolgokkal foglalkozni. Megértettem és hagytam lefeküdni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése