2012. február 28., kedd

a jogsi

Reggel arra ébredtünk, hogy nagy pelyhekben hullik a hó. Áron egyedül reggelizett és időben indult el. Azt hiszem, hogy a vasárnapi tavaszias idő, a napsütés becsapott és megfázhattam, mert azóta egyfolytában szipogok, folyik az orrom és talán ma van az első nap, hogy egy kicsit jobban vagyok.
Reggeli után elindultam az okmányirodába a vezetői engedélyemet (így nevezik hivatalosan a jogosítványt) meghosszabbíttatni. Két-három hét múlva fognak értesíteni, hogy bemehetek az új jogsiért. A jó hír az, hogy a kérelmem másolatával a lejárt jogosítványom még hatvan napig lesz érvényes.
E-mail-en és postai levélben is konfirmálnom kellett, hogy a huzika megbízási szerződést 50 ezer forinttal módosítom. Megírtam az e-mailt és a tartalmát kinyomtatva ajánlott levélben is feladtam.
Meggyúrtam a pizza tésztát és elkezdtem a feldíszítését.
Négyre megérkeztek a terroristák. A német tankönyvükben volt egy társasjáték, amin szerettek volna játszani. Az gyakorlás  vége fele azzal a feltétellel játszhattak, hogy senki nem szólal meg magyarul, csak németül. Számomra nagy élmény volt hallani, hogy már milyen sokat tudnak.
A pizzának szokásos a sikere. Áron vitt fel egy nagyobb szeletet Csabinak, de kis Emő a felét rögtön lenyúlta. Ili is kapott egy nagyobb szeletet. Én csak egyedül mentem fel Eszterhez, mert Áronnak kupi volt a szobájában. Mondtam, hogy ha már rendet rakott, akkor jöhet utánam. Ott vacsoráztunk mindahányan. Mire szegény Csabi hazaérkezett már betolakodók sisere hada lepte el a lakást. Még szerencse, hogy félre tudott vonulni a kuckójába. Kis Emő, Balázs és Áron kártyázásnak adták a fejüket, mi meg a konyhában ettünk, ittunk, dumcsiztunk. Balázzsal megbeszéltem, hogy ha megjön a válasz a BKV-tól, akkor ő fogja megtervezni a gyengeáramú részt a javaslatunkhoz.
Eszterrel lejöttünk megnézni egy hegyi beszédet. Később, amikor már Áron is aludt sakkoztam online, de furcsa módon annyira nem ment, hogy csak veszíteni tudtam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése