Akkor keltem, amikor Áron elindult az iskolába. Szinte az egész délelőttöt a tetőcsomagtartó beszerzésével töltöttem, de nem jutottam előbbre. Nagyon nehezen viselem a kudarcélményeket és ez most az. Ha arra gondolok, hogy a hónap végéig meg kell oldanom Norciék lakásának a kiürítését, akkor már most a körmömre égett a feladat.
Eszternek viszont sikerült megszerezni a tanulásához a hanganyagot és ez jó.
Ebéd után gyorsan meggyúrtam a pizzát és mire Bence megérkezett fel is raktam rá mindent, amiket terveztem.
Bencével statisztikáztunk.
A terroristák kicsit késve érkeztek, de az a pár perc haladék nekem is jól jött. Gyorsan leütöttem a Vaterán az egyik árban is tetsző csomagtartót.
A német gyakorlás első fele sikeres volt, de a szódolgozat annál siralmasabb lett. Amikor bekapcsoltam a sütőt, már nem sok volt hátra. az órából. A fiúk játszani kezdtek, így azután, amikor elkészült a pizza, alig tudtam egybeterelni őket. A pizzázás végén megjelent Sawsan és mindenkinek hozott egy-egy fagylaltot.
Kamel és Csani korábban búcsúztak el mint az ikrek. Ők még maradtak egy darabig és a bújócskának áldozatul esett a tükrös előszobaszekrény. Nem is értem, hogy Áron miként gondolta, hogy oda is be lehetne bújni. A lényeg, hogy az egyik szárnya kidőlt, de szerencsére a tükör nem törött el.
Eszter csak később érkezett. Együtt vacsoráztunk, majd mindenki ment a saját kuckójába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése