Délelőtt mindent összepakoltam és mire Eszter lejött, már indulhattunk Norciék lakásába. Előszőr a TESCO-ba mentünk, hogy vegyünk valamilyen alkalmatosságot a Dömsödre szállítandó cuccok lekötözésére. Nem kaptunk olyan eszközt, amire vágytam, de vettünk négy lazac fejet és még néhány apróságot (Unicum, tej, sajt) és egy kicsit bekajáltunk. Az igazi rögzítő készletet végül a Praktikerben sikerült megvennem. Azt hamar meg tudtam állapítani, hogy a konyhában felszerelt polcokat azzal a szerszámkészlettel, amit Ádám ajánlott (egy csavarhúzó és egy kalapács) nem fogom tudni leszerelni. Hamar feladtam és nekikezdtünk a két palló kicipeléséhez. A pallók nagyon nehezek voltak és meglepődtem, hogy Eszter milyen könnyedén tudta fejfelett az egyik végét feltenni a csomagtartóra. Nem szeretnék tőle egy pofont kapni. A Trambulin - amit úgy hívtunk, hogy ugrabugra - és a konyha asztal felrakása, valaminta lekötözés már egyszerűbb volt. Hazafele vettünk egy kiló mézédes magyar epret.
Otthon befejeztük az ebédet és előkészítettem a négy lazacfejet három különböző osztályba, illetve zacskóba: Sütni való szeletek, halászlének való és a maradék a Dezső macskájának. Eszter segített bepakolni, de Ő maga nem tud ma vellünk jönni, mert szombaton be kell mennie dolgozni.
Áron délután negyed négyre ígérte magát haza és pontosan haza is jött. Bár a pallók és a többi cuccnak a lekötözése tökéletesnek nézett ki, mégis nagyon óvatosan és lassan gurultunk Dömsödre.
Zoli bácsi segített lepakolni a tetőcsomagtartóról. Áronnal kettesben vacsoráztunk és egy darabig minden simán ment. Este egyszer csak elérzékenyült, hogy más gyereknek van apukája, anyukája és némelyiknek négy nagyszülője is, neki meg csak egy apukája és egy nagymamája van. Ezután hosszú és meghitt beszélgetés következett, aminek a végén együtt aludtunk. Én régóta tudom, hogy egy időzített bomba ketyeg Áron lelkében, csak nem tudtam, hogy mikor fogja ezt velem megosztani és velem megbeszélni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése