Gyámsági betétkönyv

A reggel símán ment mindaddig, amíg nem jött a postás.Amikor meghozta az ajánlott levelet a Gyámhivataltól, aminek a tartalmán egy kicsit meglepődtem.  Az OTP-ben korábban azt mondták ne várjak semmi jót a Gyámhivataltól, mert eddig mindenkinek elutasították a kérelmét, hogy a 3,25 %-os "látra!!" szóló gyámsági betétet (1.200.000.- forintról van szó) kiengedjék valamilyen magasabb hozamot ígérő, hosszú távra lekötött befektetési formába.
Azonnal buszra szálltam és az elfogadott kérelemmel betűztem az OTP-be és tíz órakor már kihúztam a sorszámomat. Ott első körben meglepődtek azon, hogy egy pozitív elbírásált kaptam, majd azt mondták, hogy nem tudják felbontani a betétet, mert a Gyámhatóság határozata ellen a levelében azt írta, hogy a határozat ellen az érdekeltek a határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül fellebezhetnek, így a határozat még nem jogerős. A disztribuciós lista szerint az érdekeltek hárman jöhetnek szóba:

1. A Gyámhivatal (Ő csak nem fog a saját határozata ellen fellebezni.)
2. Az OTP (aki kérte, hogy kérelmezzem a Gyámhatóságtól a gyámsági betét feltörését és akkor megoldjuk az egy éves 8%-ra lekötött Kincstárjegyet, tehát az OTP sem fog fellebezni.)
3. Maradtam én aki ezennel kifejezésre juttatom a szándékomat, hogy a magasabb hozam reményében fel szeretnén bontani a gyámsági betétkönyvet, tehát én sem fogok az Áron érdekei ellen fellebezni.

Ez a logika nem győzte meg az OTP-t. Akkor sem. Menjek vissza a Gyámhivatalba és intézzem el, hogy jogerőre emelkedjen a határozat. Arról már nem is beszélve, hogy a határozatban az is állt, hogy a határozat keltétől számított 15 napon belül kell igazolnom, hogy a feltört betétkönyv összegét Kincstárjegybe tettem. (erre 6 nappal kevesebb áll a rendelkezésemre, mint a fellebezésre a feleknek, ezért matematikailag sem oldható meg. SICC!)

Olyan apróságokon már nem is bosszantottam fel magam, hogy a Gyámhivatalban bekopogtam az ügyemben illetéskes irodájába, udvariasan köszöntem, bemutatkoztam, ahogy Róza  már gyerekkoromban tanított, amire a válasz: "Nem látja, hogy telefonálok, üljön le kint és várjon."
Egy idő után megkérdeztem valakit, aki ugyancsak abban az irodában dolgozott és jött ki, hogy fognak szólni,amikor bemehetek? "A kolléganőnek nem feladata, hogy az ügyfeleket beszólítsa. Egy idő után kopogjon és majd meglátja." Fél óra múlva kopogtam. Ismét az volt a válasz: "Nem látja, hogy telefonálok, üljön le kint és várjon."
A Gyámhivatal még szerette volna iktatni és maktatni, ha ott nem emelem fel a hangom. Végül megengedték, hogy én járjam végig az iktatás procedúráját. Ezzel jogerőre emelték a határozatot, amivel visszaslattyoghattam az OTP-be.

Ettől az időponttól három órán keresztül folyt az egy évre lekötött Kincstárjegy szerődésével kapcsolatos bürokratikus ceremónia.  Minden egyes ellentmondáson kiakadtam, amit először vitattak, majd amikor jött a Csoportvezető azután az Osztályvezető és végül a Fiókvezető, akkor az volt a válasz, hogy igazam van, de ezt a Szerződést nem ők írták, hanem így kapták készen a központtól és ezen Ők nem változtathatnak, akkor sem, ha, mint belátják tele van ellentmondással és hibákkal.

Végül feladtam a harcot és a megkötött szerződéssel délután négyre haza is érkeztem. Közben eszembe jutott, hogy Norcikám mennyire meglepődött Bristolban, amikor azt tapasztalta, hogy a hivatal, ahelyett, hogy packázna az állampolgárral, azt lesi, hogyan tud a segítségére lenni.

Tessék mondani, ennél az országnál vannak országok még balkánabbra?

Este Eszternek elmeséltem az egész pokoljárást és az sem csoda, hogy szegény Áronon csattant az ostor, mert addig nem feküdhetett le, amíg nem tesz rendet a szobájában.