altató

Nyolc körül ébredtem. A család még durmolt. Gyorsan magamra kaptam valamit és  indultam a kárpát kenyérért, amit tegnap félre tetettünk. Mire visszaértem már Eszter is Áron is ébren voltak. Gyorsan összeütöttem a reggelit. Eszterrel, inkább a kedvéért, mint meggyőződésből elindultunk a református templomba, hogy meghallgassuk a húsvéti beszédet. Áront csak megkérdeztük, hogy akar e velünk jönni, de ő inkább maradt és olvasott.
Feri átjött és megbeszéltük az összek műszaki problémát, mert vele lehet.
Nagyon fújt a szél, így a délelőtti tollaslabdázásuk elmaradt. Áron bevallotta ("de csak akkor mondom el, ha megígéred, hogy nem fogsz haragudni érte"), hogy ráállt az előszoba fogas alsó polcára és az kiszakadt a falból. Mielőtt visszaszereltem volna készítettem alá egy állványt arra az esetre, ha mégegyszer ráállna, akkor se szakadjon ki a falból.
Eszter nekilátott elkészíteni az ebédet, ami fenomenális volt. Volt abban sóskafőzelék főtt tojással, lazac hasaalja pörkölt masni tésztával. Annyira telezabáltuk magunkat, hogy le kellett pihennünk.
Pihi után bélyegeztem, sakkoztam és sokat beszélgettünk. Este már nem volt kedvünk vacsorázni, mert nem volt hely a hasunkban. Áron a bélyegező szobában feküdt le, hogy minket ne zavarjon, de azért kérte, hogy egy kicsit bújjak mellé és meséljek egy altatót. Már majdnem elaludtam, amiko még odasúgta, hogy most már menjek, mert Eszter vár engem.