Csak fél kilencig lustálkodtunk és utána mentünk a piacra. Eszter ott is áldozott kaufolási mániájának. Tojás, spárga, alma, muskátli, meg egyebek. A kisboltban vettünk még tejfölt és kárpát kenyeret és a vasudvarban csuklópántot az ülőke lábaihoz.
Mire megreggeliztünk, már indulhattunk is a kézművesek dömsödi kerítés tárlatára. Eszter kinézett magának egy tűzzománc fülbevalót, de nem vettük meg, helyette inkább borokat kóstolgattunk és a tárlatot nézegettük. Egyszer csak elénk toppant egy népviseletbe öltözött nő és reklamált, hogy a fiam hol van. Az rögtön kiderült a számomra, hogy ismerem, de hogy honnan, arról egy darabig fogalmam sem volt. Végül nagy nehezen rájöttem, hogy ő volt a Petőfi Múzeumnak a tárlat vezetője és amikor tavaly Áronnal ott voltunk, akkor nagyon meg volt lepve, hogy, mint mondta Áron olyan okosakat kérdez.
Bekészítettünk a csirkecombokat, meg a különféle zöldségeket a römertopfba és az egészet beküldtük a sütőbe.
Elkészítettem az előszobai ülőkének a lábait és fel is szereltem. Mire Feri átjött már ki is próbálhattuk. Igaz, hogy még a kétoldali rugó nincs meg hozzá, de óvatosan már lehet használni. Megtanácskoztuk a kenu készítésének a technikai problémáit és itttunk egy-egy kupica pálinkát. Áthoztuk Feritől a fűnyírót, de az nem akart elindulni, mert a téli tárolás alatt itt-ott berohadt. Jó egy órai javítás után jutottunk el oda, hogy végre elindult.
Már majdnem teljesen megpuhultak a csirkecombok és a zöldségek,amikor a spárgákat és a kenőcsöt a tetejére tettük. Csak nagyon későn ebédeltünk a kései reggeli miatt.
Felhívtam a tenisz centrumot, hogy vajjon Nóra nagyi és Áron megérkeztek-e rendben. Már javában folyt a verseny és minden rendben ment.
Este még lefekvés előtt még szaunáztunk egy jót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése