Szomorú szürke reggelre ébredtünk. Megpróbáltam a maradékokat belecsempészni a reggelibe, de az nem nyerte el Áron tetszését, ezért kiválogatta a friss dolgokat és csak azokat ette. A leckéjét írva nem tudott betelni az új íróasztalával. Ez korábban a Norcié volt, azután a Pannié (Ádám anyukája), majd a gyerekeké, míg végül Áronnál landolt. Eddig ha Dömsödön leckét írt Áron, akkor mindig a kis nádszövésű kerel azstalnál tette és ha nagyon simán szeretett volna írni, akkor ráfektettük a gyúródeszkát. Most meg, mint azt mondta, úgy tanul, mint egy király.
Nekikezdett megtanulni a hetedik és nyolcadik versszakot és bár még akadozik a dolog, de úgy ítélem meg, hogy holnapra minden rendben lesz.
Leáztattam egy adag bélyeget, majd megnéztem a leveleimet. Áron segített felporszívózni azt a koszt, amit az ülőke szerelésével magam mögött hagytam.
Áron kiszámolta, hogy hány sörös dobozt kell hétvégenként elkészítenem, ha ősszel valóban szeretném megépíteni a sörkollektort. Na erre nekiálltam és két adagot (8 darab) elkészítettem.
Ferit áthívtam, hogy odaadjak neki egy 100 darabos védőkesztyűt arra az esetre, ha elkezdené a kenu készítését, nehogy a műgyantától valami ekcémát szedjen össze.
Eszter nélkül szürkébbre sikerült a vasárnap. Főzni se volt annyira kedvem és így csak maradékokat ettünk még ebédre is. Való igaz, hogy Áronnak kedve támadt sütni egy gyümölcsös pitét. Én csak a távolból aszisztáltam neki, no meg én nyitottam ki az ananász konzervet, de az összes többit egyedül követte el a szakácskönyvemből.
A versnek mind a nyolc szakaszát kikérdeztem többször is és egyre jobban ment. Az első négy versszakban még a hangsúlyok is a helyén voltak.
Hazajövet vittünk fel Eszternek a süteményből is, no meg egy nagy csokor orgonát is. Vele nem sokat törödtünk, de nem is lehetett, mert korán szeretett volna lefeküdni.
Áron még utoljára elmondta a verset, megivott egy pohár tejet a süteménnyel és utána ő is nyugovóra tért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése