ülőke

Teljesen belustultunk. Fél kilenckor keltünk fel és rohantunk a piacra. Esztertől csak telefonon keresztül vettük az utasításokat. Vettünk paradicsom palántát, sóskát, retket, tojást és sütni való szalonnát. Onnan a vasudvarba mentünk, mert szerettem volna a felszerelni az előszoba ülőkét és ahhoz kellett két darab extra hosszúságú (180 mm) acél csavaros tipli, no meg horganyzott zsanér (Scharnier). Mire a reggeli elkészült, már tízre járt az idő.
Áron leckéjét írta, én pedig nekiláttam  az ülőke felszerelésének. Itt volt az ideje, mert azt a lépcsőfokot, amit erre a célra félretettem, már sok éve kerülgetem. A támasztólábak még nem készültek el, de remélhetőleg arra már nem kell majd ennyi időt várni. Közben át kellett szaladnom Ferihez, mert nem volt hosszú 16 mm-es fúróm. Délre mind a ketten elkészültünk de az ebédet csak négy órakor tálaltam. Néha előbújt a napocska, de azért még hűvös volt, ezért a cserépkályhába is begyújtottam. Délután fogtuk a két tenisz ütőt és elballagtunk a betonozott pályáig. Áronnak érezhetően használnak a teniszedzések. Jó másfél óra teniszezés után indultunk vissza. Áron nekifutott a Tisza vers tanulásának és már a hatodik versszakon is túljutott.