Áron már ült a számítógép előtt, Eszter még aludt, amikor nekilódultam, hogy elugorjak egy vekni kárpát kenyérért. Az idő kint olyan csípős volt, hogy az autó egyok oldalán rá volt fagyva a szélvédőre a dér. Sajnos ma nem szállítottak a pékek kárpát kenyeret, így be kellett érjem egy fél kiló burján kenyérrel.
A hátamra vettem a permetezőt és felmásztam a nagy létrára, hogy másik oldaláról is megtámadjam a cseresznyefát. Mire Eszter Áronnal elkészítettea reggelit, már be is fejeztem ezt az oldalt is. Reggeli után nekiálltam az ágfűrészelésnek. A nagyját felpakoltam a többire, az apraját pedig Áron kihordta a tűzre.
Délre megjavult az időés tűzött a nap. Befejeztem az előszoba fogas szerelését. Áronnal eljutottunk a Tisza ötödik versszakáig, de még nem mindenhol megy gördülékenyen.
Ha már ége a tűz a hússütőn, akkor megsütöttem azt az öt szelet lazacot, amit még péntekenpácoltam be. Így sütve jobban eláll,mint nyersen.
Eszter nincs egyszerű dolga, mindenkinek mást és mást tálalt fel ebédre, kinek-kinek kénye és kedve szerint.
Délután elvittük a nagylétrát a cseresznyefa másik oldalára és onnan is megpróbáltam a monilia elleni szer felhordását. Sajnos a fa legtetejéig így sem értem fel.
Mire mindent összepakoltunk öt óra lett. Számomra csak itthon derült ki, hogy Áronnak a négy nap is kevés volt ahhoz, hogy az összes házi feladatát elkészítse. Közben finom vacsi. Én sóskát kaptam sült lazaccal és kemény tojással, no meg a lakodalmas süteménnyel.
Beindítottam Áron megjavított számítógépét és így most az övé a legjobb a családban. Kilenc óra után már nem engedtem, hogy tovább csinálja a matek háziját. Azt mondtam, hogy állítsa be az ébresztő óráját és reggel fejezze be a házit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése