A négynapos weekend utolsó napja

Még a hosszú hétvége utolsó napján is 1/2 9-ig lustálkodtunk és csak utána kezdtem hozzá a reggeli készítéséhez. Először elkészítettem a két kávét, de Áron ragaszkodott hozzá, hogy ő viszi fel Emőnek. A reggelinél előkerültek a tegnapi beszerzésből a sajtok, párizsik és a három lágy-tojás csak hab volt a tortán. A délelőtt is a konyhában zajlott. Emő és Áron almás pite készítésével voltak elfoglalva, én pedig a szezám maggal díszített mézes mázas csirkemellel aminek zöldséges sült tészta volt a körete. Ez a kaja Áron egyik kínai kedvence. Nem mondom, hogy egyszerű az elkészítése, de az eredmény megéri. A kaja a kúp alatt pazar volt. Ebéd után még kihasználtuk a nap kissé bágyadt utolsó sugarait és mind a hárman leheveredtünk a kertben. Áron ott szolgálta fel a délutáni kávénkat, Emő pedig hozta az almás pitét. Az előrejelzésekből tudtuk, hogy az idén ez az utolsó barátságos, napsütötte hétvége, mert a jövő hétre mindenféle hóeséssel fenyegetnek. Mára nem sok barkácsolás és műhelymunka maradt. Egy fiók gyártását kezdtem el. Négy teljesen elkészült sörös dobozzal bővült a sörkollektor gyűjtemény. A huzika fellépőjét kezdtem el ragasztgatni, mert Feriéknél egy picit megsérült. Hosszadalmasan pakoltunk be az autóba, miközben Elliékkel telefonon megbeszéltük, hogy hazafelé menet öt percre beugrunk hozzájuk, hogy végre személyesen is találkozzunk Románóval. A pasi még csak két éves, de már olyan eleven, mint egy igazi felnőtt terrorista. Elli mondta, hogy nem sikerült jó minőségben kinyomtatniuk a Jonathánék beszállókártyáját, ezért ideadták egy pendrive-on és én itthon kinyomtattam. Csütörtökön, amikor Feri viszi őket a reptérre beugrik érte és akkor minden megoldódott. Emőkének és Csabinak vittünk mind a három kajából egy kis kóstolót.