tenisz és angol

Egy rövid hét kezdődik. A hétvégére nem tervezünk Dömsödöt, mert lehet, hogy mi visszük Nóra nagyit és Áront Egerbe. Persze minden attól függ, hogy Emőcinek szombaton be kell-e mennie dolgozni. Áron nagyon rendesen elindult a suliba és még egy almáspitét is vitt magával. Reggeli után lementem a postára és elintéztem Möcinek az utánvételes könyvszállítását. Visszafele bementem a nyugdíjas klubba az ebédért. Nagyon kíváncsi voltam, hogyan működik a dolog és milyen a kaja minősége. Hát, a zöldségleves meg sem közelití azt, amilyeneket mi szoktunk készíteni. A babfőzelékre a kolbászkával azt mondom, amit a Csabi szokott a kajákra mondani, hogy "ehető". Hiába érkeztem pontosan fél négyre a suliba, se Áron, se nagyi nem voltak ott a megbeszélt helyen. Áron valamilyen süketeléssel próbálta elütni a késést, Nóra nagyi pedig azt mondta a telefonba, hogy ő azért nem jött, mert nem hívtam telefonon. Nem is értettem. Tudja, hogy ötödik éve minden szerdán ő szokott menni Áronért, miért kellene ezért külön felhívnom. Való igaz, hogy gyakran előfordul, hogy ilyenkor felhívom, de azt csak a magam megnyugtatására teszem. No mindegy, mondtam neki, hogy mi kimegyünk Budaörsre a teniszedzésre és ha tud, akkor jöjjön ő is oda. A teniszedzés elején még néztem a fiúkat, majd elhajtottam a bányába és a huzikában beszereltem a Dömsödön átalakított akkutöltő tartóját. Nagyon jóra sikerült a szerelés. Mire visszatértem a teniszpályára már a nagyi is megérkezett. Amíg Áron öltözködött, ittunk egy kávét. Nagyi nagyon örült az almás pitéknek, amit Emő és Áron közösen sütöttek. Nem is tudta megállni, hogy ott helyben meg ne kóstolja. Mégegyszer megkérdezte, hogy mikor lesz Áronnak az őszi iskolaszünete. Én ijesztgettem, hogy ha még eddig nem foglalta le a szobájukat a Flóra szállóban Egerben, akkor az is előfordulhat, hogy már nem lesz üres szoba. Elhoztam őket Gazdagrétig és ott felültek a 139-es buszra. Emővel itthon átvettük az ő angol leckéjét. Egyedül vacsoráztam, mert ő ilyen későn már nem eszik. Vigyáz az alakjára.