fekete szombat

Szabályos a reggel. Emő hétkor, Áron fél nyolckor indult el. Én is viszonylag időben kelek. Reggeli készítés, bélyegáztatás és a leveleim átnézése. Délelőtt megnéztem a Forma 1 időmérő edzését. Ma nem kellett menni a nyugger ebédért, mert szombat-vasárnapra nem kértem, viszont lementem a kis kínaiba és ott ettem egy szecsuáni csirkét vékony sülttésztával. Emő és Áron viszonylag korán jöttek haza. Elindítottam a sícipő projektet. Áron felpróbálta a két éve újonnan vett sícipőjét, ami természetesen kicsi lett. Emő azt próbálta fel amit a Tamástól kaptunk kölcsön, neki meg nagy volt. Nosza felmentem a vaterára és azonnal leütöttem két párat. Az egyikre még lehet, hogy rálicitálnak, pedig az pont jó lenne Áronnak, a másik viszont Emőnek nagyon jó áron fix áras volt. Annyira jó áron volt, hogy az is lehet, hogy lefelejtettek róla egy nullát. Felmentem Emőhöz és segítettem neki elkészíteni a töltött paprikát. Még tettünk egy gyors bevásárló kőrutat a MATCH-ban. Áron elkezdte kikészíteni az Egerbe viendő cuccait, de az neki nagyon lassan megy, mert közben filmeket is kell néznie a YouTube-on a kütyüjén keresztül. Később áthívtuk Emőkét is és együtt vacsoráztunk és megnéztük az X-Faktort. A jól sikerült este után Emő rázendített a régi témájára. Hány nőm volt eddig? Mit csináltam velük? Hányszor csináltam? Miért nem vártam meg őt? Egyszer valóban össze kellene számolnom, bár nem lesz könnyű, hogy hány nővel feküdtem le, mert Emőt ilyenkor főleg ez érdekli. Már többször próbáltam neki elmagyarázni, hogy a volt szerelmeket, kapcsolatokat azért sem cibáljuk elő, mert aktualitásukat vesztették és csak ártanának a jelenünkben. Viszont nem is gyalázzuk meg, mert azzal magunkat silányítanánk. Azok akár szépek voltak, akár nem, elmúltak, valamiért nem működtek, nem voltak hosszú életre képesek, mára elévültek és ezért nem keresendők, nem folytatandók. De ha találkozom azokkal, akikkel korábban közelebbi kapcsolatban voltam, akár az utcán, valamelyik színház előcsarnokában, vagy bárhol, nem fordítom el a fejem, de nem is cserélek velük telefonszámot, tisztelettel mosolyogva ráköszönök és folytatom a jelenlegi boldog életemet. Magyarázgattam Emőnek, hogy persze a múltról lehetne azt is mondani, hogy még az életemben nem találkoztam nővel, ő az első akit szeretek, de ez egy nagy hazugság lenne. Ami elmúlt, azt maximum be kell takargatni, mert abból sokat tanultunk azért, hogy a jelen és jövő jobban működjön. Erről lehet kölcsönös megértéssel hallgatni, de lehet nap mint nap felkaparni, felemlegetni és megmérgezni magunk körül a levegőt, destruálva elrontani azt ami most, ha már ilyen szerencsésen összetalálkoztunk jó és amire lehet építeni a jövőt,. Emőnek szoktam emlegetni egy kedvenc általam kitalált jótanácsot (bár ez inkább az egymással szembeni bizalomra vonatkozik): Soha ne nézz bele a férjed zsebébe és a szilva belsejébe. Gondolkoztam azon is, mi lenne, ha hiánypótló munkaként erről a témáról egyszer bővebben megírnám a véleményem és egy női magazinban megjelentetném "Hogyan rontsuk el, amúgy jól működő házasságunkat?" címmel. A szokásostól eltérően gymásnak hátat fordítva aludtunk el.