útsó hétköznap

Áron időben és szépen felöltözve indult a suliba. Az iskolában ma tartják az október 23-i ünnepséget. Az igaz, hogy még mindig nem hozta haza az esőkabátját, de remélem, hogy nem fog esni az eső. Reggeli után átutaltam Áron ebéd csekkjeit. Azért többet, mert szóltak, hogy van egy szeptemberi elmaradása. A Solar & LED Kft. ügyvezetőjével tervezett randi elmaradt. Felhívtam, hogy ez most nem aktuális, de a BoatShow-ra tervezett együttműködésről beszélgethetünk. Azt terveztük, hogy Emőkével kimegyünk a TESCO-ba és mind a ketten bevásárolunk, hogy nekünk délután már ne kelljen ezért megszakítani a leutazást Dömsödre. Emő háromra, Áron negyednégyre ígérte magát haza. Ehhez képest 3/4 4-kor még se híre, se hamva. Miután már minden be volt pakolva az autóba, Emővel azt beszéltük meg, hogy úgy megyünk a suliba, hogy külön-külön útvonalon, nehogy elkerüljük Áront. Ennek ellenére sikerült nem találnunk. Visszatérve Emőkénél lelt menedéket. Emő átvállalta a letolást és a lelkifröccsöt. Elindulva csak a Bureknél álltunk meg. Gyorsan bepakoltunk és bekapcsoltam a szaunát, de csak olyan lightos 65 fokra. vacsorára a kész grillcsirkét tálaltuk finom zöld salátával. Mindig amikor egy magam elé kijelölt feladatot sikerül elvégeznem, befejeznem, nagy örömérzéssel tölt el. Csak arra kellene figyelnem, hogy ne tűzzek ki magam elé több feladatot, mint amennyit el tudok végezni. Ez nem mindig sikerül. Este alőkészítettem a csirkemellet a hétvégére. A felét (miután leszedtem róla a maradék cupákokat) betettem egy tál fokhagymás tejbe, a másik felét só, cukor, fehérbors, meg ilyesmi keverékébe, mert abból lesz majd a mézes szezám magos csirke a sült tésztával, de hogy mikor, azt még nem tudom. Nagyon finomat szaunáztunk, de Áron inkább korán elment lefeküdni.