Szokatlanul korán kellett felkenem. Azt hiszem, egy kiscit már el vagyok lustúlva. Régen meg se kottyant, ha 3/4 7-kor fel kellett kelnem, most meg ez egy teljesítménynek számít. Hétre lementem az orvosi rendelőbe egy rutin vérvételre és csak utána kezdtem hozzá, hogy összecsomagoljam az Áronnak beviendő cuccait. Bár ő csak a keményfedelű füzettartót kérte, de ha már ott jártam az íróasztalánál, akkor észre kellett vennem, hogy a tolltartója is itthon van és abban csak 3 kitört hegyű ceruza árválkodik. Gyorsan kerestem bele még vagy tizet, kihegyeztem őket és indultam a suliba. Az osztályterműkben nem volt senki, mert ők már tornaórán voltak. Rátettem a táskájára a csomagot, amiben vittem még egy szép piros almát is. Visszajövet kezdtem a reggeli készítéshez.
Kicsit pucoltam a diót, majd átmentem Emőkéhez meghallgatni a zongora óráját. Az ebédet a kínaiban költöttem. Emő felhívott, hogy láttam e Norci új bejegyzését. Norcikám végre folytatta a blogját, amitől megmelegedett a lelkem.
Kora délután Emőkével együtt indultunk el a brushup-ra. Hazafele egy kicsit felkapta a vizet, amikor elmondtam neki, hogy miért és miképpen tervezzük, hogy Emő migráljon a MKB-ből a CITI bankba. Egy kicsit megnyugodott, amikor megértette, hogy csak a kedvezőbb kondiciók irányába fogunk elmozdulni. Mire hazaértünk Áron már megjött a suliból és Emő kezelésbe vette. Addig nem engedte fel Ilihez, amíg a szobájában nem csinál rendet.
Fél hat fele indultunk el a MOM Parkba. Ott derült ki, hogy a rendezvény, amire mentünk az nem ma, hanem a jövő csütörtökön lesz. Emő egy pár cipő vásárlásával vígasztalta magát a DEICHMANN-ban. Én az egészet a saját hülyeségem számlájára írtam és hogy jóvátegyem a bűnömet, meghívtam Emőt egy olasz kajára. Először úgy tűnt, hogy nagyon jóllaktunk, de mire hazaértünk Emő bejelentette, hogy éhes. Gyorsan lehozott két franciakrémest, ami enyhített valamit az éhségén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése