Ha kedd van, akkor az Belgium

Nekem jutott a feladat, hogy S. Laci meghívását, amit Tamás lemondott, visszacsináljam, hiszen az ő születésnapját jövünk össze megünnepelni. Felhívtam és sikerült anélkül rábeszélnem, hogy vonja vissza a lemondását, hogy elmondtam volna neki a meglepetést, miszerint minden az ő kedvére készül. Délelőtt elintéztem az orvosi igazolást, amit valamiért kértek a nyugdíjas házi ebéd befizetéséhez. Emőkével elindultunk a kész igazolással némi adminisztratív ügyintézéshez. Nekem háromra haza kellett volna érnem, mert Olivér jött matekra. Csak úgy tudtam hazaérni, ha Emőkét már nem vittem a következő hiovatalba, hanem a közelében kitettem. Még így is késtem néhány percet, de szerencsémre Olivér is. Áron félreértette a német gyakorlás időpont változását és így csak a végére ért haza. Emőkét megkértem, hogy jöjjön át hozzá és szervezze meg a vacsorát, fürdést és a lefekvést. Mi 1/4 7 körül indultunk el S. Laciékhoz. Útközben felvettük Tamást, mert neki meg kiment a bokája és gipszcsizmában bicegett. A kaja finom volt. Tamás kedvéért rántott csirkecombok voltak a vacsora középpontjában, de a társaság ez alkalommal nem dobott fel annyira, mint szokott. Fruzsina megpróbálta megkeresni a sífelszerelését a garázsban, de csak a sílécet találta meg, a sícipőiről fogalma se volt, hogy hol lehet. Ha a síléc jó lesz Emőnek, az is nagy segítség a januári síeléshez. Amikor Tamást hazavittük, azt mondta, ő is megnézi mivel tud hozzájárulni Emő síeléséhez.