Budapest-Bristol futár

Amilyen hülye vagyok 6:35-re állítottam az ébresztő órát, pedig a Forma 1 csak 7.30-kor kezdődött. A kezdésig elreggelizgettem. Maga a verseny olyan unalmas volt, hogy közben nekiálltam a konyhaablak balszárnyát triplánozni. Áron reggelire megkívánta a füstölt lazacot és a hozzáadott pirítóssal és aktívia kefirrel be is termelte. Délelőtt befejeztem a bélyegezést. Ebédre megmelegítettem a kacsa apróléklevest, de Áron kijelentette, hogy nem is éhes, így azután azt csak késő délután fogyasztottuk el. Megpucoltam egy nagy adag diót, hogy a könyvek mellé betehessem a Bristolba szakadt családomnak. A hazaútra csomagolás, kapkodással kezdődött, mert tudtuk, hogy legésőbb hatra haza kell érnünk, mert jön a futárszolgálat amelyik viszi Norcinak a kiválogatott könyveit. Az úton hazafelé még beugrottunk a kiskunlacházi TESCO-ba túró rudiért, hogy az is menjen az unokáimnak. Időben érkeztünk haza. Emőke nagyon jó dobozt készített elő a könyveknek. Mind belefért, meg ég a dió és a túrórudi is. A maradék helyet dömsödi almával töltöttem ki. A futár nem sokkal hat után érkezett. Exkuzálta magát, hogy nincs előre nyomtatott átvételi elismervénye, de mivel már több alkalommal vitt Norciéknak cuccokat, ez alkalommal ettől eltekintettem.