Végre sikerült előbb felkelnem mint Emő. Áront rendesen elindítottam az iskolába, abban a reményben, hogy a tegnap esti fejmosás után, ma már minden rendben lesz.
Elkezdtem megírni a Vezérigazgató úrnak a napelem projekt javaslatomat. Dél lett, mire befejeztem és elküldtem, mert többször átolvastam és javítgattam, formázgattam.
Két óra után indultam a Brushup-ra. Emőke nem tudott velem jönni, mert most kedden és csütörtökön dolgozik. Nagyon hasznos volt a brushup és olyan feldobva jöttem onnan haza, hogy elhatároztam megírom angolul a Reader Digest stílusú 150 szavas novellámat. Azt még nem döntöttem el, hogy kijavíttatom e valakivel a hibákat, vagy hagyom, hogy majd Katie javítsa ki.
Áron megmutatta a leckefüzetét. Szinte egész héten nem volt beleírva semmi. Azt mondta, hogy ő minden nap tudta, hogy mi a lecke. Megkértem írja be legalább a mait és meg is néztem a leckét. A német is és a matek is, túl azon, hogy csúnya az írása, hibás volt. Emőnek az a véleménye, hogy ne emeljem fel a hangom, csak szigorúan és következetesen minden nap ellenőrizzem a munkáit.
Vacsorára elosztottuk a nyugger kaját. Én még elvesztettem egy sakkpartit és mire Emő lejött Áron már aludt én pedig készültem a lefekvésre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése