2012. november 21., szerda

Gyula az edző

A tegnapi babfőzelék és a Balázstól kapott vörösbor nem hagyott éjszaka aludni. Már az elalvással problémáim voltak. A vörösbortól olyan erős savtúltengésem lett, hogy még éjfélkor is ki kellett mennem egy kis kekszért. Most kezdtem el igazán sajálni azokat, akik reflux bántalmatól szenvednek és nem is tudom, hogy van e annak ellenszere, gyógymódja.
Nos a nehéz éjszakától azután reggel csak annyira tértem magamhoz, hogy Áronra rápillantsak, minden rendben van e az indulásához és, hogy Emőtől elbúcsúzzak. Ahogy elmenetek, visszazuhantam az ágyamba és csak tízkoz keltem fel. Mostanában több alvásra van szükségem.

Délután fél négykor pontban ott voltam a sulinál. Nóra  nagyi és Áron is időben jöttek. Kiérve a Tenisz Centrumba először kávéval kezdtünk. Amikor Berci megérkezett előadtam neki az elképzeléseimet a nagy megtakarításra, de mondta, hogy ebbe most ők képtelenek egy fillért is beruházni.

Áronnak szemmel láthatóan egyre jobban megy a tenisz, amiben nagy szerepe van Gyula bácsinak, aki nagyon jó pedagógiai érzékkel megálldott tenisz edző. Nagyon ért a gyerekek nyelvék, akik ezt szintén megérzik.
Hazafele Nóra nagyit és Áront letettem az Eleven Centernél. Ők mentek vásárolni, én meg haza.
Emő a fogorvostól telefonált, hogy egy fél óra múlva ér haza, addig süssek neki lazacot, ő majd készít hozzá hagymás almát köretnek. Nem csak lazacot sütöttem, hanem négy kis keszeget is abból a készletből, amit Áron még vasárnap hozott haza. A lazac finomra sikerült, de a keszeg nem lett olyan finom, mint amilyent a Pista bácsi szokott sütni.
Vacsora után Emő egy kicsit megsértődött, hogy leültem a számítógép elé, de azután hamar megbékélt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése