Reggeli után csak úgy kíváncsiságból elmentem arra a bemutatóra, amire úgymond nyertem egy 50.000.- forintos utalványt. Ezzel nem áltattam magam, mert tudtam, hogy ehhez kell vennem egy lélegeztető gépet, vagy valami hasonló teljesen felesleges cuccot, ami biztosan megvehető a vaterán 20.000.- forintért és én most 100.000.- helyett 50.000.- ért megkapnám. Az oda-vissza úton egy jót olvastam a buszon és különben is fel kellett ugranom Nóra nagyihoz, mert kapott egy levelet a Biztosító Társaságtól, amit nem ért és megkért, hogy segítsem értelmezni. A bemutatón meghallgattam a hegyi beszédet, majd átsétáltam Nóra nagyihoz. Nagyinál átnéztem a Biztosító levelét és megígértem, hogy fel fogom hívni őket, tisztázandó, miket írtak.
Fél négykor találkoztunk Áron meg én és siettünk a tenisz edzésre. Etától kértem egy aktuális villanyszámlát, azzal a hátsó szándékkal, hogy náluk is beindítom a napelem projektet. Ott ültem végig a kispadon és már-már majdnem elkezdtem olvasni, amikor felfigyeltem Gyula bácsi edzői stílusára és szinte le sem tudtam venni róla a szemem. Olyan felkészült edző, hogy csak na. Szigorú a gyerekekhez és mégsem goromba, emiatt azután szeretik a gyerekek.
Este Emő átvállalta Áront, mert úgy látta, hogy fogytán a türelmem. Mindent rendbe raktak az iskolatáskában, a tolltartóban. Áron átmásolta a történelem füzetét egy új füzetbe. Mindent megbeszéltek és úgy nézett ki, mintha mostantól egy új élet kezdődne..
Közben én leszereltem az új függönykarnist és begurítgattam a 24 darab görgős kocsikat, majd visszaszereltem az egészet. Most már csak a függönyre kell majd felvarrni a kapaszkodó horgokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése